Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)

3. Evangélikusok a 18-20. században

az összlakosság 13,36%-a volt evangélikus, míg Somogybán 5,36%-os, Baranyában pedig 3,92%-os arányt találunk. Érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy az 1860-as évek végére már a Pécsett, valamint a nagyobb mezővárosokban (Nagykanizsán, Kaposváron és Szekszárdon) is megindult a lutheránusok betelepedése és szaporodása. (2. táblázat)

2. tábláit. A dél-dunántúli városokban élő evangélikusok s^áma (1869—1900/°

Város

1869

1900

Pécs

340

1049

Nagykanizsa

121

354

Kaposvár

62

426

Szekszárd

76

212

Mindazonáltal a századfordulón a térség városaiban élő mintegy 2000 evangélikus száma nagyon csekély, ami világosan utal arra, hogy a lutheránusok alapvetően nagyközségekben vagy falvakban éltek. A városi és falusi gyors népességnövekedés eredményeképpen 1910-ben a három vármegyében és Pécsett összesen 985 698 fő élt, s e népesség 6,5%-a volt lutheránus vallású.11 Érdemes az ádagszám mögé nézni: Somogybán 4,9%, Baranyában 4,4%, Pécsett 2,3% volt csak az evangélikusok aránya, ezzel szemben Tolna megyében a lakosság 12%-a (vagyis 31.976 fő) élt evangélikusként. Az országos arányok hasonlítanak a dél-dunántúli térségéhez: a korabeli Magyarországon élő 1.340.143 evangélikus az össznépesség 6,8%-át tette ki.12

A lutheránusok számbeli növekedésével párhuzamosan kiépültek azok a szervezeti keretek, amelyek egyben meg is határozták a hívek vallási életét és társadalmi működését. Az 1734. évi Carolina Resolutio után létrejöhetett a négy (köztük a Dunántúli) egyházkerület. A baranyai lutheránusok 1786-ig a Tolnai Egyházmegyéhez tartoztak. 1786-ban Tolnát kettéosztották, az alsótolnai területet a baranyaival, a felsőtolnait a somogyival vonták össze. Ezt követően a három megyéből kialakították a Tolna-Ba- ranya-Belsősomogyi Seniorátust (Vidéki Konzisztóriumot), amely aztán egészen 1920- ig irányította az eklézsiák és filiák működését.13 De legalább ennyire lényeges volt, hogy az egyes falvakban a hitélet gyakorlásához infrastrukturális fejlesztések történtek: ezek sokszor földesúri támogatással, a hívek önszorgalmából mentek végbe. Közülük emeljük ki az iskoláztatás, a templomépítés, valamint az intézményfenntartás biztosításának ügyét.

'»THIRRING 1912. 1. 64-69. adatai alapján "MSÉ 1911. 18-20.

12MSÉ 1911. 18-20.

13 SÁNDOR 2007. 324.

252