Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)

3. Evangélikusok a 18-20. században

az igehirdetés mellett keresztelt, esketett és anyakönyvet is vezetett. Azonban 1745- ben Padányi Bíró Márton parancsára a templomot elvették, a tanítót, pedig Karádra vitték, és ott át kellett térnie a katolikus vallásra. A gyülekezet vagyona pedig a karádi plébánosé lett.61 A gyermekeket prédikátor helyett „parasztmesterek”62 tanították, név szerint Poff Gáspár, majd Friedrich János. A hívek istentiszteletre Tabra jártak, ahol szlovákul folyt a szertartás.63 1751-ben a lutheránusok ágenst választottak, aki Bécsben az uralkodó előtt képviselte őket, oratórium építése és tanító tartására irányuló kérvé­nyüket, azonban elutasították. Ezért 1774-ben egyenesen a Kamarának intézték a ké­résüket. Ekkor 529 lutheránus, 218 református és 196 katolikus élt a településen és már 29 esztendeje nem volt tanítójuk. Az egyház elöljárói 1775-ben fogadták Döröcskéről, Ecsenyről és Mocsoládról a lut­heránusokat, akik szóban ígéretet tettek, amennyiben külön anyaegyház alakulna, ma­gukat Kötéséhez kívánják csatolni. Egyúttal egy kérvényben a vármegyéhez is fordultak, hogy engedélyezzék számukra egy tanító behívását, aki saját nyelvükön taníthat. 1776- ban engedélyt is kaptak tanító tartására, de az nem végezhetett lelkészi tevékenységet. 1778-ban Antal János birtokos földet adományozott az egyház számára tanítói ház és a templomépítés céljából. Első lelkészük Mezibrodszky István volt, aki egyben tanítói te­vékenységet is ellátott. 1785-ben a katolikusokkal közösen használt harang helyett, egy külön haranglábat állítottak fel, melyet egy évvel később nagyobbra cseréltek. A ma is álló kőtemplom alapkövét 1797-ben tették le. Az épületet 1798. november 21-én szentelték fel, az ünnepi istentiszteletet Nagy István szuperintendens tartotta. A templomszentelésen a felsőnánai és a döröcskei prédikátor is részt vett.64 A gyüle­kezet azóta évről évre megrendezi a „Kerbájt” (németül: Kirchweihtag65), amelyhez azóta különféle népszokások kapcsolódnak. Laky János hosszú ideig állt a gyülekezet élén, szolgálati ideje alatt 3 egyházlátogatás (1814,1820,1829) is történt a gyülekezetben. Többnyire németül prédikált, csak a sá­toros ünnepek alkalmával tartott magyarul istentiszteletet.66 1812-ben a német nyelvű prédikációk számának emelésére a kötcseiek kérelmet adtak be a vármegyéhez, az ügy 61 Szuperintendens! látogatás KÖTCSE 1814. 225. “Parasztmesterek: olyan emberek, akik nem rendelkeztek tanítói végzettséggel, de a közösség megbecsült tagjaiként rendelkeztek a tanításhoz szükséges alapműveltséggel. 63JÁNI 2005. 160. MSzuperintendensi látogatás KÖTCSE 1814. 226—228. 65 Kirchweihtag (ném.): a templomszentelés búcsúja. Az esemény eredeti időpontja minden év november 21 -e volt, ez jelentette az őszi betakarítási munkák végét. Az ünnepség a férfivá avatás szertartásával kapcsolódott össze. A szokást a mai napig tartja a közösség. Az istentisztelet után körmenetet tartanak, ahol a legények haladnak a menet élén a hagyomány szerint rozmaringos kalapban. A lányok és asszonyok a sor végén követik őket piros szegfűvel és rozmaringgal a kezükben. A körmenet végén pedig az újbort kínálják egymásnak. TEFNER 1996. 114. és Fónai Imre: Kerbájti menet Kötcse nagy evangélikus ünnepén. Somogyi Hírlap 2006. 17/271. 5. “JÁNI 2005. 161. 229

Next

/
Thumbnails
Contents