Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)

3. Evangélikusok a 18-20. században

években a vándorlás ugyanúgy folytatódott tovább, csak valamivel kisebb mértékben, hiszen a gazdasági és a társadalmi viszonyok ekkor már megszilárdultak.32

A német telepesek Somogyig vezető útja

A telepeseket vallási nézeteiktől függedenül toborozták, ami egy protestáns számára azt jelentette, hogy szabadon gyakorolhatta a hitét. Magyarország azonban ekkor nem volt egységes. A szabad vallásgyakorlást csak azokon a területeken engedélyezték, amelyek királyi fennhatóság alá kerültek, ez alól csak az új szerzemény, vagyis a töröktől visszaszerzett területek képeztek kivételt.33 Ezért volt lehetséges, hogy a Bánát telepítésével megbízott gróf Claude Florimont de Mercy34 1722-ben vásárolt birtokainak benépesítése érdekében evangélikus hesseni telepeseket hívott birtokaira.

Mercy 13 lutheránus német községet alapított: Kalaznó, Mucsi, Varsánd, Felsőnána, Kistormás, Kölesd, Kismányok, Izmény, Mucsfa, Bátaapáti, Lőrinc, Pálfa és Kesző- hidegkút. Más földesurak evangélikus német községei ezek voltak: Bikács (Rudnyánszky-Daróczy család, 1736), Gyönk (bécsi Udvari Kamara, 1722), Györköny (Meszlényi család, 1719), Kéty (Johann Michael Schilson báró, 1732—33), Majos (Kun Ferenc, 1720), Murga (Jeszenszky család, 1745, előtte éltek már itt katolikus telepesek), Szárazd (Jovan Monasterlija, 1735/37).35

Mercy gróf leginkább arra törekedett, hogy homogén vallású falvakat hozzon létre, elkerülve a vallási ellentéteket, így a katolikus magyar falvakba katolikus vallású, míg a lutheránus falvakba lutheránus németek és szlovákok betelepítését szorgalmazta. A telepítési tevékenységét adoptált unokaöccse, gróf Antoine Mercy-Argenteau folytatta és fejezte be.36

A Tolnába érkezett telepesek egy része rövid időn belül tovább vándorolt a környező vármegyékbe, főként Baranyába és Somogyba. A kivándorlás okai között meg kell említeni a németeknél hagyományos öröklési rendszert és protestánsüldözést is, ugyanis a katolikus püspökök (Acsády Adám 1725—1744; Padányi Bíró Márton 1745— 1762; Koller Ignác 1762—1773), és Pécs püspöke, Nesselrode gróf (1703—1732) is erőszakosan üldözték az egyházmegyéjükben élő protestáns lakosokat. Az üldözések hatására az elvándorlók fiókegyházakat alapítottak a szomszédos vármegyékben.37

32 SZITA 1993. 60.

33Magyarországon 1681-től csak az arrikulus helyeken volt engedélyezett a protestáns vallásgyakorlat, de a földbirtokosok szabadon dönthettek alattvalóinak vallásáról. A teljes vallásszabadságot II. József a türelmi rendeletben (1781) biztosította számukra.

34gróf Claude Florimont de Mercy (1666—1733): a család lakóhelye Liège városa volt. Mercy katonai sikerei révén a török elleni háborúban magas pozícióba jutott, a Bánát kormányzójává és a temesvári császári-királyi telepítőbizottság elnökévé lett. Hőgyész környéki birtokait Sinzendorf gróftól vásárolta 1722-ben. Ezután kezdte el a telepítést, amely során telepeseket vont el a Bánáttól és a birtokain telepítette le. Mantua mellett halt meg. TEFNER 1996. 87—88.

35SEEWANN 2015. 237.

“SCHMIDT 1939. 49.

37 SEEWANN 2015. 238-239.

225