Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
3. Evangélikusok a 18-20. században
ágazattá fejlődött szállításuk. A városi polgárok keresztszülőként vagy házassági tanúként segítették a kivándorlókat. A telepesek a behajózásnál útlevelet kaptak a császári biztosoktól, amelybe bejegyezték az úticélt és megkapták a következő útiszakasz költségét (körülbelül fejenként két forint). Majd maguknak kellett viselniük a szállítási költségeket a dunai kikötők (Pest, Dunaföldvár, Paks, Mohács) és a végleges lakóhelyük között. Általában a föld- birtokosok szervezték meg az utat a Dunától egészen az uradalomig.15 A kivándorlók célba érkezése után megindult a levélváltás az óhaza és az új haza között. A kedvező körülmények közé kerültek maguk után hívták hozzátartozóikat, rokonaikat. A csalódottak hazaküldött levelei viszont mérséklőén hatottak a kivándorlásra, megfontolásra késztették a kivándorolni vágyókat.16 Magyarország helyzete a betelepítések idején Magyarországon a felszabadító háborúk következtében nagy volt az elnéptelenedés, amely elsősorban az ország középső és déli részeit érintette. A ritkán lakott területek és a bizonytalan tulajdonosi viszonyok nagyszámú telepest vonzottak mindenhonnan. Már a 17. század végén megindult a migráció, amely elsősorban a délszlávok (horvá- tok, szerbek, sokácok, bunyevácok) délről való elindulását, a magyar lakosság vissza- költözését és a peremterület más etnikumainak (románok, szlovákok, ruszinok, zsidók) beköltözését jelentette. A nagyobb népsűrűségű nyugati peremvidékről is érkeztek német nyelvű lakosok az Ausztriával szomszédos megyékbe.17 Ezzel párhuzamosan jelentkezett az újratelepítés igénye, azért, hogy a lakatlan területeket ismét bekapcsolják a gazdasági vérkeringésbe. A telepítéseknél a Habsburgok, a magyar rendek, egyházi és világi birtokosok egyaránt a merkantilizmus korszerű be- népesítési-politikáját vették alapul. Emellett fontos szerepet játszottak a katonai szempontok is, a határvidék benépesítése a török elleni küzdelem érdekét szolgálta.18 1689-ben Kollonich Lipót grófot bízták meg a Magyar Királyságot érintő új reformtervezet kidolgozásával. 15 hónap munka után készült el az Einrichtungswerk des Königreichs Ungarn, mely a legsürgősebb közigazgatási, vallásügyi, belpolitikai, katonai és gazdasági problémákra nyújtott megoldást.19 A telepesek kedvezményeit az Einrichtungswerkben foglaltak alapján állapították meg, az eltéréseket csak a helyi jellegzetességek indokolták. Fontos kiemelni, hogy 1688-ban egy magyar tervezet is készült, amelyet Esterházy Pál nádor dolgozott ki, ebben a Magyar Kamarát akarták az ország gazdaságirányítási központjává tenni, de ez az elgondolás egyáltalán nem nyerte el a politikai vezetés tetszését.20 15SEEWANN 2015. 140-141. '"SCHMIDT 1939. 36-37. ,7CZIRBUSZ-NITSCH 1913. 11. 18MANHERZ 1998. 14-15. 19 VARGA 1997. 137. 20KAPOSI 1998. 45—46. 222
