Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
2. Reformátusok a 18-20. században
Felvidékről, Rimaszombatról származott. Mojsisovich Margit27 már budapesti születésű volt, de számos jel (a szülei vezetékneve: Mojsisovich és Moskovitz, illetve Ravasz Lászlónak Vörösmartról küldött levele) arra mutat, hogy családja délszláv eredetű.28 Mojsisovich Margit, Toókné Dr. Balla Mária, Kellnerné Birner Ibolya, valamint Borbély Ilona középiskolai tanári oklevéllel tanítottak a polgári leányiskolában. Fintáné és Váncsa Jolán elemi iskolai tanítónőképzőt végeztek, majd 1930-ban Fintáné Budapesten szerzett polgári iskolai tanári végzettséget, 1944-ben pedig Váncsa Jolán Szegeden végezte el a Polgári Iskolai Tanárképző Főiskolát. A többi tanár polgári iskolai tanári végzettséggel bírt. 1943-ig Bikaflvy Irén, Szabó Lenke, Mojsisovich Margit, Toókné Dr. Balla Mária, majd 1935-től helyette Fintáné kapta meg a rendes tanári címet, s utánuk fizetett az állam fizetés-kiegészítő állami segélyt. 1943-tól Kellnerné és Borbély Ilona kapott rendes tanárként fizetés-kiegészítő államsegélyt, majd 1945/46-ban a kezdetektől óraadó Országh Margitot is véglegesítették, és így előző éveit is beszámították a nyugdíjba. Dizseri Sándor volt a tanári kar egyeden férfitagja, aki református lelkészként hittant tanított a református növendékeknek. A tanárnők többsége (Bikfalvy Irén, Mojsisovich Margit, Finta Zoltánné, Toókné Dr. Balla Mária, Szabó Lenke) egyedülállóként élt; vénlányként vagy özvegyként. 1926- ban arcképes vasúti igazolványt igényelt az igazgatónő, melyhez ezt a sort fűzte: „Hozzátartozója egynek sincs.”29 A későbbi években az intézethez csatlakozott tanárok közül Országh Margit, Borbély Ilona, Váncsa Jolán szintén egyedülálló volt. A fent említett tanárnők közül Kellnerné volt férjezett. A tanárnők közül többen — a köny- nyebb megélhetés végett — együtt laktak. Például Mojsisovich Margit, Fintáné és Országh Margit az intézetben, míg Szabó Lenke és Bikfalvy Irén a Ráth utcában.30 Az intézmény tanárai azon kisebbségben lévő nők közé tartoztak a korban, akik saját maguk keresték meg a kenyerüket. A polgári leányiskola működése idején az egyedül élő nők — a hajadonok, özvegyek és elváltak — aránya magas volt Pécsett, megközelítette a házasságban élőkét (3. tábládat). A házasságban élők nők többsége eltartott volt. A KSH adatai szerint 1930-ban Pécsett 8846 (27, 2 %) nő volt kereső, míg a háztartásbeli eltartottak száma 23593 volt.31 A korszakban emelkedett a nők tanulási és munkavállalási aktivitása.32 ^Mojsisovich Margit (1894. november 27. - 1976. szeptember 2.) Apja: Mojsisovich Lajos; anyja: Moskovitz Auguszt. Testvérei: Kelecsényi Jánosné született Mojsisovich Gabriella, okleveles középiskolai tanár; Mojsisovich Melánia Központi Statisztikai Hivatal főelőadója; Mojsisovich Natália is Központi Statisztikai Hivatal főtisztviselője. 28További kutatásokat igényel kideríteni, hogy milyen kapcsolat fűzte Veresmarthoz, ahonnan levelet írt Ravasz László püspöknek. 29Mojsisovich Margit 1926. november 22-én kelt levele a tanfelügyelőhöz, melyben beszámol arról, hogy kik kaptak ez évre arcképes vasúti igazolványt. MNL BaML VIII 297. 30Mojsisovich Margit aláírását a lakóhelyének adataival együtt itt találhatjuk. MNL BaML IV. 1428. Egyetemet végzett Magyar Nők Egyesületének tagnévsora 1940-41. 31 Központi Statisztikai Hivatal által végzett népszámlálás szerint. Dunántúl, 1935. január 11., 5. 32HOÓZ 1995. 208
