Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)

2. Reformátusok a 18-20. században

egy-egy lelkipásztort. A vázlatos önéletrajzon és a nekrológon kívüli források hiányában egyelőre ezen életutak felvillantásánál többre nem vállalkozhatok.

Az első generációhoz tartozó Bekő Gáborra azért esett a választásom, mert születése helyét illetően Baranya megyei (az ormánsági Bogdásán született 1829-ben), teológiai tanulmányait Kecskeméten (tehát nem Pesten) végezte és — tekintve, hogy apja, de öccse is lelkipásztorok voltak — lelkész családból származott. Pályája meglehetősen formális: 1852-ben nagyharsányi tanító, egy év múlva segédlelkész, majd 1858-tól lelkész előbb Sósvertikén, majd 1863-tól Máriagyűdön, ahol apja helyét vette át. Azontúl, hogy fiatalon, 48 évesen hunyt el (1878. augusztus 7-én, a korabeli meghatározás szerint, gutaütés érte), összességében egy, esedeg két momentum árulkodhat jelleméről. Az első az önéletrajzából való: „ U i. az 1848/9ik évi zavaros időkben a szülői ház csendes falai köpött Gyüdön Baranya megyében voltam. ” Egyrészt érdekes ez amiatt, mert a tőle — ismeretlen okból — kétszer is bekért, amúgy szóról szóra megegyező önéletrajzok csupán másodikában, annak is a végén, utóiratként a szövegkörnyezetből kivéve jelenik meg ez a tényközlés. Természetesen arra, hogy miért kellet Bekő Gábornak kétszer is beküldenie az életrajzát az esperesének, nem kevés köze lehet ehhez az utolsó passzushoz, mint ahogy általában az egész gyűjtésnek is, amely mögött többször tetten érhető a forradalom és szabadságharcban vállalt szerep elhallgatása vagy csak a következményeinek az ismertetése.17 18 Esetünkben úgy tűnik, hogy a szülői ház csendes falai között Bekő is meglehetősen passzív lehetett és amellett, hogy a tanítás szünetelése miatt jobbnak látta hazatérni, a nyugalomra intő szülői szót megszívlelő fiatal pályakezdő megfontoltsága is állhatott. E második momentumot csupán azért kezelem feltételesen, mert a nekrológ műfaji sajátosságából adódóan eleve pozitív képet festhet az elhunytról. Ugyanakkor az is értékelhető, hogy ilyen formán megemlékeztek róla, ami sokkal több az amúgy szokásos egy-két soros, a lelkész elhunytát tudató hírnél. „48 éves volt még csak, hű férj, gondos családapa, buzgó lelkész igazságos tanácsbíró, tettre késben munkabíró jó kedvében. S mint a villám oly hirtelen, váratlanul csapott rá a halál szele; - a szőréinek kialudván, sötét éj szállt bús szívünkre, fejünk felett bánatfelleg. ” Az, hogy tanácsbíróvá vált, jelzi igyekezetét, amelyet a nekrológot szerző pályatárs, Szabó József lelkész is kihangsúlyoz: egyházmegyében 1871 -tői ke^dve folytonosan tanácsbírói hivatalt viselt. Szépen virágzó egyház s aZ eSD~ házmegye jegyzőkönyveiben több közhasznú intézkedés jelölik a rövidpályán áldásos működését.m

A második generációhoz tartozó Bosznai Sándor kiválasztásának szempontja szintén a generáció általános jellemzőinek követése volt: már nem közvetlenül Baranya megyéből, de a dél-dunántúli, Somogy megyei Hedrahelyen született 1840-ben, Pápán, majd Pesten volt teológus és apja lelkész volt. Bosznai életéről azért is lehet többet tudni, mert

17 „ 1849ben a ’ Forradalom le gyégetése után én is befogattattam, 's Pétsen és Pesten 9 holnapot töltöttem. 1850. Jun 22én azonban szabadon bocsájtattam. Munkácsy Albert szaporcai lelkész sem tartotta célszerűnek hosszabban belemélyedni 1848/49-es szerepvállalásába. DRE RL/4. 81. doboz, Munkácsy Albert önéletrajza. A témáról bővebben: KISS G. 1973.

18 A Bekő Gáborról írt bekezdéshez felhasznált források a következők: DRE RL A/4. 81. doboz, Bekő Gábor önéletrajzai (kétszer két oldal) és Protestáns Egyházi és Iskolai Eap 1878. 1121-1122.

166