Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
2. Reformátusok a 18-20. században
A vidéki papság12 csoportos elemzéséhez a következő adatokat igyekeztem összegyűjteni: születési és halálozási hely és idő, a szülők neve, az apa foglalkozása, a házastárs neve és a házasság adatai, gyerekek száma, mint legszorosabb személyi adatok; emellett az iskolai (úgymint népiskolai, gimnáziumi és felsőbb illetve külföldi tanulmányok), valamint hivatali adatok (szolgálat minősége, helye, kezdésének és végzésének éve). Ezt egészíthették ki a közéleti, irodalmi munkásságra vagy a fegyelmi büntetésekre vonatkozó információk. Az adatok értelmezéséhez kétféle megközelítést alkalmazok: elsősorban azt a prozopográfiai módszert, amely segítségével csoportképzéssel generációkat alkotva vetem össze kettő, ha az adatok engedik alkalmasint három generáció adatait. Az első generációhoz az 1810 és 1839 között, a másodikhoz az 1840 és 1869 között, a harmadik generációhoz pedig az 1870 után, de legkésőbb 1916-ban született lelkipásztorokat soroltam. A lelkészi életrajzok zöme ugyanis 1855-ben kelt, amely nagyrészt a 19. század első harmadában született lelkészek generációját öleli fel, míg a lelkészi adatgyűjtő ívek a század harmadik harmadában születettekét. A köztük levő egy generációra vonatkozóan a kiegészítő forrásokból számos adatot sikerült összegyűjtenem, annyit azonban mégsem, hogy minden kérdés tekintetében egyforma súllyal tárgyalhassam őket is.13 A másik alkalmazott módszer a generációkból egy-egy, több szempontból mintaértékű életrajz kiemelése és rövid bemutatása. (1.A-B. táblázat) l.A-B táblázat. Térbeli mobilitás a születés helye szerint 1 .A. tábládat. A% elemzett lelkészek sgáma és aránya Generáció Összesen Elemzett Arány 1. generáció 60 57 95% 2. generáció 59 46 78% 3. generáció 76 73 96% 12 Alsópapság alatt a Bárth Dániel által körülírt csoportot értem: ,,A társadalomtörténeti kategória — elfogadott értelmezése szerint— azegyházj hierarchia alján elhelyezkedő papi státuszú személyek gyűjtőfogalmát jelenti. Elsősorban a római és görög katolikus egyházak esetében bevett fogalom, amely a nagy hazai protestáns felekezetek (református, evangélikus, unitárius) és a 19-20. századi kisegyházak nagy részének lelkészeire is kiterjeszthető. [...] Általánosítva és világossá téve az egyébként eseti elbírálást igénylő, korántsem merev distinkáót, azt mondhatjuk, hogy a lokális társadalomra és kultúrára közvetlen behatást gyakorló egyházi réteg képezi vizsgálatunk központi kategóriáját. "BÂRTH 2013. 10-11. 13 A vizsgálat kérdésének megfogalmazásához, a feldolgozás módszerének kiválasztásához és az eredmények értelmezéséhez a következő módszertani szakirodalmak nyújtottak segítséget: KELLER 2004. KOVÁCS I. G. [2007] 2011. KÖVÉR 2014. STONE 1971. VERBOVEN 2007. 162
