Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
2. Reformátusok a 18-20. században
döntés még nagyobb összeg megfizetésére kötelezte, ez ellen a pécsváradi kerület főtisztjéhez folyamodott. Szegénysége mellett a XII. Leó római katolikus pápa által meghirdetettjubileumi Szentévre49 hivatkozott, kérve, hogy erre tekintettel engedjék el a tartozását, hiszen a „keresztyén vallás tanítójcl,.50 Jeremiás Sámuel vaj szlói lelkész 1829-ben az uradalmi pálinkafőző bérléséből szerzett kiegészítő jövedelmet.51 52 A baranyai református lelkészek közül többen származtak nemesi családból. Az 1800-as évek elején a Baranyában szolgáló református lelkészek mintegy hatoda fordult a vármegyéhez, hogy nemesi származását elismertesse. A házasságok, kereszt- szülő választások azonban nem tükrözik a nemesi származást. A kapcsolatok kialakításának nem kedvezett a szolgálati hely gyakori változtatása. A lelkészek többnyire lelkészcsaládból származó leányokat vettek feleségül, keresztszülőnek is vagy a szomszédos egyházközség, vagy talán még a tanulmányaik során megismert lelkészeket választották. így az is természetes, hogy a gyermekeik is igen gyakran választották a lelkészi, vagy tanítói hivatást. A református lelkészcsaládok 4-5 gyermek közül egy szinte bizonyosan lelkész lett, de előfordult, hogy 5 fiú közül, mind az 5 a lelkészi pályát választotta. A gyermekek között még előfordult jegyző, uradalmi tiszt, elvétve iparos. Összegzés A felsőbaranyai egyházmegye lelkészei anyagi és társadalmi helyzetét a vidék földrajzi adottsága, illetve ami ezzel szorosan összefügg, a hívek életkörülménye erősen befolyásolta. A felsőbaranyai egyházmegye református vallású lakosság által lakott vidéke Baranya megye legmostohább természeti adottsággal rendelkező területe. A lakosság élete folyamatos és sokszor kilátástalan küzdelmet jelentett a természettel. A hívek sokszor legjobb szándékuk ellenére sem voltak képesek a lelkészek és tanítók járandóságát megfizetni. Ha pedig a kívánt termények mennyiségét megadták, az gyakran minőségileg hagyott kívánnivalót maga után. A lelkész és hívek viszonyát az anyagiakért folytatott küzdelem károsan érintette. Amint a nagyvátyi lelkész írta az 1817. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvben: lrApásztorok módja szerént beszedetni szokott lukma a hallgatóval a maga papját szolgájának lenni gondolja.462 A szolgálati helyükön töltött meglehetősen rövid idő sem kedvezett a hívekkel való viszony elmélyítésének. A lelkészek közel 40%-a tanítóként is működött, és sokszor még egyéb pénzkereseti tevékenységet is folytatott. A mostoha viszonyok között szolgáló, sokszor népes családjukat is eltartó lelkészek erőfeszítését csekély elismerés övezte, pedig lelkészi szolgálatukkal valódi missziót teljesítettek. 49XII. Leó pápa hirdette meg az 1825. évi Szentévet. A Szentév 1825. március 26-án a Szent Péter Bazilikában kezdődött. Az 1825. évi Szentév során mintegy 400 000 zarándok látogatott Rómába. 50MNL BaML XI.605.a.2. 23A/120. 51MNL BaML XI.605.a.2. 43D/376. 52MNL BaML XII.14. Nagyváty 305. 156
