Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
Előszó
Előszó és ajánlás E kötet három levéltár, a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya, Tolna és Somogy megyei levéltárainak közös munkája eredményeképpen valósult meg. A kiadvány ugyanabban a szellemben született, mint többéves projektünk a Reformáció MNL, amelyet a reformáció kezdetének 500. évfordulójára készülve valósított meg a Magyar Nemzeti Levéltár munkatársi közössége: intézmények összefogása, kollégák kooperációja, munkánk összehangolása egy azonos cél érdekében. Három megyei levéltár ilyen jellegű közös kötetére még nem volt példa eddig, s ez a kezdeményezés a jövő szempontjából is előremutató, de a kutatás, a feltáró munka hozadékait tekintve is nagyon hasznos. A könyv munkatársaim azon ötletéből született, hogy a protestantizmus magyar- országi történetét ne kisebb egységekre bontva egy-egy városra, megyére vonatkozóan tárgyaljuk, hanem egy összefüggő, múltjában, történetében közös, hasonlóságokat mutató régió, a Dél-Dunántúl eseményeinek megjelenítésében. Ehhez a hátteret az intézmények által szervezett négy nagykonferencia adta. Az előadók/szerzők jelentős része a szervező levéltárak munkatársainak sorából került ki, kiegészülve más köz- gyűjtemények, köztük határon túli intézmények kutatóival. A reformáció 500. évfordulójának emlékére az MNL Baranya Megyei Levéltára 2016. október 19-én és 2017. szeptember 14-én, az MNL Somogy Megyei Levéltára 2017. október 24-én, az MNL Tolna Megyei Levéltára 2017. november 3-án tartott konferenciát. Az itt elhangzott előadások tanulmánnyá fejlesztett változatai, valamint a témát kiegészítő egyéb tanulmányok kerültek a kötetbe. A 29 tanulmány időben felöleli a protestantizmus 500 évét, térben többségük a Dél-Dunántúl három megyéjére vonatkozik. Az öt egységből álló kiadvány törekszik úgy feldolgozni a tárgyalt tartalmat, hogy abban az időrend mellett érvényesüljenek azok a témák, amelyek a protestantizmus szempontjából hangsúlyosak, így például az egyházzene, az oktatás, a protestáns olvasmányok, protestáns teológia. Külön fejezet szól az egyházban szolgálókról, a lelkészekről és kántortanítókról, akiknek — különösen a kisebb közösségek esetében — meghatározó szerepük volt a hit és a műveltség terjesztésében és megtartásában. Megismerhetjük a reformáció „előfutárainak”, a valdenseknek a történetét, a protestantizmus korai szakaszát e térségben, majd a református és az evangélikus közösségek sorsának alakulását a 19. század végéig. A reformáció terjedése szempontjából, de a későbbi évszázadokban is kulcsfontosságú volt egy-egy jelentős földesúr támogatása, aki birtokán és befolyásával elősegíthette a protestáns közösségek kialakulását, majd megerősödését. Hasonlóképpen lényeges tényező volt a nagyobb létszámban a térségbe érkező lutheránus csoportok letelepedése. Külön fejezet foglalkozik a 20. század második felének történéseivel, amelyek — negatív irányban — szintén meghatározóak voltak az egyházi közösségek számára. 7
