Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
2. Reformátusok a 18-20. században
Koloh Gábor A Felsőbaranyai Református Egyházmegye lelkészeinek térbeli és társadalmi mobilitása* 1855-1933 Magyarországon a termékenység csökkenésének vizsgálata az I. világháborút követően került — mások mellett — az intézményes statisztikai elemzések fókuszába.1 Ennek oka, ahogy ez Kovács Alajos tanulmányaiból is kiolvasható, abban ragadható meg, hogy azt szoros összefüggésben tárgyalták a korszak politikai programjának csúcsán elhelyezkedő revizionizmus gondolatával, s ekképpen azt a faj védelem és a fajfenntartás problémája körébe sorolták.2 Ennek apropóján felvázolható a Horthy-korszak vidéki társadalmat érintő problematikus kérdéseinek azon struktúrája, amely — vizualizálva — egy olyan piramis alakját ölti, melynek a tetején a trianoni békeszerződéssel elcsatolt területek visszaszerzésének a mindennapi politika által hangoztatott igénye helyezkedett el. Eközben — képletesen — alulról olyan társadalmi devianciák sora feszítette a rendszert (utalok itt például az öngyilkosságok magas arányára, a magzatelhajtások pontosan meg nem állapítható, kiemelkedő számára vagy akár a kirívó arzénmérge- zéses esetekre), amelyek alapvetően az ebben a hierarchiában középütt elhelyezkedő gazdasági és társadalmi feszültségekből származtak. így három, egymással nagyon szoros, oda-visszaható kapcsolatban álló problémakört jeleníthetjük meg, nevezetesen a népesedési, a földbirtok-elosztási és az öröklési rendet szabályozó (vagy szabályozásával próbálkozó) politikát. Tanulmányom hátterét az a fajta népesedési, vagy a korszakban használt kifejezéssel élve, „egyke”-politika adja, amelynek egy összességében sikertelen állami, egy nagyon komoly minőségi szintkülönbséget produkáló, programszintű ellenzéki és egy egyházi vonulata létezett. Hogy ez utóbbi miért is válhatott jelentősé a korszakban, arra pontosan rámutat Spannenberger Norbert megállapítása, aki szerint „Ebben a szövegkörnyezetben tematizálták újra a református ‘egyke's’ falvak problémáját Kiss Géza ormánsági és Fülep Fajos zgngővár kortyi lelkészek. Ezé téma persze korántsem volt új, hisz már a dualizmus idején is számos tanulmány anyagát képezte. Ami új volt, az a hangnem, egy tudós—lelkész érzelmekre hatni akaró és tudó dörgedelme intellektuel körökben. ’B Az idézet annyiban szorul kiegészítésre, hogy világos, nem csupán két lelkész igyekezete * Zalatnay Istvánnak köszönöm a kézirathoz fűzött kritikai észrevételeit. 'KOVÁCS A. 1923. 2 „Mindenkinek, államnak és társadalomnak össze kellfognia tehát, hogy az a fenyegető rém tovább ne mételyezpessen s ha már megszüntetni nem tudjuk, legalább lokalizáljuk oda, ahová megfészkelte magát. A társadalmi mozgalmaknak állandóan felszínen kell tartania egt a kérdést, az államnak pedig minden intézkedésébe bele kell vinnie a fajvédelem és a fajfentartás gondolatát, egyrészt kedvezésekkel és kitüntetésekkel, másrészt háttérbeszprítással és büntetéssel kell küzdenie a jövő magyar nemzedék megfogyasztására irányuló minden kísérlet ellen. A magyarságnak jövője és Nagy-Ma- gyarország feltámasztásának lehetősége ezen a kérdésen fordul meg. "KOVÁCS A. 1923. 79. 3 SPANNENBERGER 2009. 89. 159
