Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)
A hetvenegyesek
74 Bajtársi szeretet ! A legszebb fogalmak egyike ! Gyönyörű virág az érzelmek kertjében. Bajtársi szeretet nélkül az egész élet sivár és önzőén rideg napok láncolata lenne, a háború pedig százszor több szenvedéssel járna. A bajtársi szeretet az a lombos fa, mely nyáron a fáradt katonának árnyékot ad és az a láng, mely mellett télen melegszik. Ez a háború tömérdek példáját nyújtotta a bajtársi önfeláldozásnak. Nem is csoda, hogy ragaszkodnak egymáshoz azok a hadfiak, akik egy sorban harcolnak és hónapokon át együtt menetelnek és harcolnak, fáradnak és pihennek, együtt ássák a lövészárkot, együtt élik át a támadás és roham izgalmait, a halál egyformán kerülgeti őket és mikor pihenőre dőlnek, egyik sem tudja, mit hoz a holnap. A bajtársak ismerik egymás örömét, búját- baját, volt alkalmuk a hosszú táborozás és lövészárok-élet idején elbeszélgetni a háborúról, az otthonvalókról, a múltról, jelenről és jövőről, úgy ismeri egyik a másik gondolkozását, mint a tenyerét. Nem csoda, hogy ez a baráti, sőt egészen testvéri együttlét (találóan nevezi a magyar katona a bajtársát testvérnek/) a ragaszkodásnak és emberszeretetnek oly pompás virágait bontja ki, amilyeneknél szebbeket képzelni sem lehet. Sohasem történt meg, hogy magyar katona cserbenhagyta volna bajtársát, ha segíthetett rajta. Megtörtént akárhányszor, hogy Istenkísértés volt a veszedelemben forgó baj társ segítségére sietni és mégis mindig akadtak bátor katonák, akik a lehetetlent is megkísérlették. Sok, igen sok esetet sorolhatnánk föl, mikor a bajtárs életét kockáztatta bajtársáért. Sokszor hallunk a harcos katonától ilyen szavakat: — A háborút még csak meg lehet szokni; azzal a gondolattal is gyorsan megbarátkoztam, hogy ha a sors könyvében az van rólam megírva, hogy meghaljak a csatatéren, hát töláldozom életemet a hazáért. Hiszen a háború minden szava arra tanít bennünket, hogy ha kell, meghalljunk a hazáért. Csak azt a gondolatot nem tudtam megszokni hogy ne lássam többé azt a bajtársamat, akivel tegnap együtt voltam, akinek kezét egy órával előbb megszorítottam! Ez a legborzasztóbb érzés.
