Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)
A második szakasz utolsó nyolc hőse
65 egy főhadnagy,vágástól és ütéstől találva, holtan rogyott össze. Es a harc vége, — aki muszka meg nem halt, vagy holtra nem sebesült, megadta magát vagy elfutott. Grama őrmester az elkeseredett harcban súlyosan megsebesült. De örömmel fogadott flastrom volt sebére az arany vitézségi érem, mellyel kitüntették. A második szakasz utolsó nyolc hőse. Ködös őszi nap. Novemberi idő. 1914 novemberének elején vagyunk. Dér ezüstözi meg a tájékot, arra Sábáétól délre, ahol farkasszemet néznek a szerbek és a mi katonáink. A szerbek hatalmasan elsáncolták magukat és sok vér öntözte a szerb földet, mikor katonáink előre mentek. Kegyetlen viaskodással kellett kiragadni a szerbek kezéből minden dombot, minden árkot, minden talpalatnyi földet. A szerbek állásaikat valóságos várakká építették és lépten-nyomon ilyen várféle erődítést kellett elfoglalni. November 4-én a szolnoki hatvannyolcas számú magyar gyalogezred egyik százada parancsot kapott, hogy éj idején rohanja meg a szerb sáncokat. Halkan, csöndesen nyomultak a szolnoki bakák az ellenség állásai felé, oly nesztelenül, mintha egy század kísértet suhanna előre. A baka tud, ha kell, olyan csöndesen marsolm, mintha súlya sem lenne s bakkancs helyett hattyúpöhölyből készült papucs lenne a lábán. A magyar baka, mint született katona, egyáltalán pompásan tud alkalmazkodni a harci helyzethez és például a fedezék ügyes kihasználásában sincs párja. Akárhányszor elég egy távirópózna A mi hőseink. ]].
