Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)
Huszarbravurok
63 a jelentésben, melynek alapján a két huszár megkapta az ezüst vitézség! érmet. Mert megkapta. Abban van megírva, hogy a kilenc kozák tisztestül együtt megfutamodott a két huszár elül. — A nyüstyit, szégyenszemre még elfüstölögnek! — kiáltott boszúsan Kiss Lajos huszár. De most lövés dördült . . . Egy honvédtizedes, aki a foglyok közt volt, fölkapta az egyik karabélyt, melyet a huszár vetett oda és a kozáktiszt után lőtt. A ló összerogyott a tiszt alatt: a honvéd golyója eltalálta. Hej, nagyot kurjantott a két huszár, övé már a muszka tiszt! De ugyanakkor más muzsika is beleszólt a mulatságba. Az orosz gyalogság észrevette a vad hajszát és tüzelni kezdett a huszárokra. — Pajtás, meg kell fordulnunk, mert úgy lőnek le minket, mint a nyulat, — mondja búsan Geley huszár. — Meg ám, — dörmögött Kiss huszár, — de ezt a tisztet magammal viszem! A tiszthez ugratott, megragadta karját. Ebben a percben golyó fúródott mellébe. — Meglőttek pajtás, rád hagyom a muszkánkat! — kiáltotta Kiss huszár és visszafelé vágtatott. Geley vette hát pártfogásába a kozáktisztet. Ennek azonban sikerült előrántani revolverét és már ellenfelének szegezte a fegyvert, de a huszár idején kicsavarta kezéből. Most aztán villant Geley kardja, egy perc és repül az orosz feje! De nem repült, mert a huszár kardját visszatartotta — a magyar szív. Az orosz tiszt föltartotta a két karját a levegőbe és arra kérte a huszárt, hogy kímélje életét. A lovaglás huszár lebocsátotta kardját — Az életedet meghagyom, — gondolta, — de azért viszlek ! Megragadta a tisztet és magával hurcolta. Ott vitte árkon, bokron át, az oroszok szeme előtt, akik dühükben vadul tüzeltek a huszár után. No, de nem volt elég a bajból. Mintha csak egy gonosz boszorkány varázsolná a mindenféle akadályt a hős huszárok
