Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)
Az utolsó lehelletig
60 Az utolsó lehelletig. Fütyül a golyó, sívít a srapnel ... A nagyrangú tiszt megfigyelő helyén áll és tábori messzelátóján át nézi a gyalogezred harcát. Egyszerre észrevesz valamit, gyorsan papírra vet pár sort, a gyalogezred parancsnokának szóló sürgős parancs ez s szétnéz, kivel küldje el. Ott ül lován közelében Perecz tartalékos huszár. — Hé, huszár, vigye ezt az írást a gyalogezred parancsnokának! Perecz átveszi az írásbeli parancsot, tiszteleg és elvágtat. Fütyül a golyó, sívít a srapnel ... A huszár és az ezred közt nem nagy a tér, de úgy röpköd fölötte a golyó, mint tavasszal a káposztalepke. Perecz huszár azonban nem törődik a golyóval, srapnellel, gránáttal, úgy lovagol át a térségen, a legrövidebb utat választva, mint mikor azt parancsolták neki otthon, tényleges huszár korában: Perecz huszár, irány a gyakorlótér sarka, vágtát! Már csak hatvan lépésnyire volt a rajvonaltól. Az ezredparancsnok már észrevette a közelgő huszárt, akiről sejtette, hogy őt keresi. Ebben a percben meginog a huszár és a ló, mindakettőt több golyó találta, összeesik a ló s mellette a porban a huszár. Az ezredparancsnok egy gyalogost küldött az elesett huszárhoz, hogy ha lehet, segítsen rajta és vigye ki a tűz- vonalból. Mikor a baka a huszárhoz ért, az ereje végső maradványát összeszedve, fölemelkedett a földről, jobbkezében meglobogtatta az írásbeli parancsot és ezt hörögte: — Az ezredes úrnak • • • vidd . . . Ezzel holtan összeesett, mert az utolsó lehellete együtt szállt el a parancs teljesítésével. A golyó fütyült, a srapnel sívített, a csata tovább folyt, a háború ezer és ezer új hőstettet szült, de Perecz huszárnak kötelesség-teljesítése az utolsó lehelletéig a harc moraján át és a fényes hőstettek közt is emlékezetes maradt. Emlékét a második osztályú ezüst vitézségi éremmel tisztelték meg.
