Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)

Tisztfogás

48

nem szeretett semmit messziről eligazítani. Ha ő mulatni akar a babájával, hát táncközben a fekete bogárszemébe szeret nézni, ha pedig mulatni akar az ellenséggel, annak is szereti jó közel érni az üstökét.

Mikor Pozavec tizedes meggyőződött róla, hogy az ő kézigránát-próbáját semmisem fogja zavarni, a gyilkos jószágot fölszerelte úgy, ahogy útbaigazították benne, aztán egy lendület és utána egy másik. A két gránát a szerb fedezék közepébe zúdult. Robbanásuk megrázta a levegőt és utána hallani lehetett a sebesültek jajgatását és a rémület zűrzavaros lármáját. Pozavec tizedes jól talált. A mieink, akik tudták, miben sántikál a tudnivágyó altiszt s az eredményt lesték, egetverő hurrával rohantak elő fedezékeikből és a megzavarodott ellenséget legázolták. Fegyvert, lövőszert, holtakat és sebesülteket hátrahagyva futott az ellenség, Pozavec tizedes pedig egy tapasztalattal gazdagabban feküdt le rövid pihenőre.

Néhány nap múltán Pozavec tizedes vakmerőségével ismét új, becses szolgálatot tett csapatának. Egy ellenséges tüzérségi állást oly ügyesen kikémlelt, hogy a mi ütegünknek róla telefonos értesítést lehetett küldeni és első lövedékünk azonnal egyenesen a szerb ágyúk közé hullott. A szerb tüzéreknek csak annyi idejük maradt, hogy az ágyúk elé fogják a lovakat és néhány ember veszteségével hanyat- homlok elmeneküljenek.

Tisztfogás.

Balogh Gábor a 86. gyalogezred tartalékos zászlósa a legpompásabb járőr-vezető volt. Tucatjával sorolhatnók föl azokat az eseteket, melyekben nagy leleményével, vi-