Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)

A czarkówi kastély parkja

20

súlyával is ledöntheti és legázolhatja a négyet. Vad dulakodás. Egy orosz tiszt két katonájával Ribarik ellen rohan.

— Megállj!

A tizedes puskájából mesés gyorsasággal két lövés dördül el. Az orosz főhadnagy és egyik apródja a földön hever. A tiszt halálával megbénul a többi orosz ellent- állása, még egy kis ordítozás és döfködés, aztán a még le nem ütött oroszok, imádságot mormolva, elvetik a fegyvert és két kezüket magasra emelik. A tizedes úr megkapta az arany vitézség! érmet.

Harc közben súlyosan megsebesült Hasa Rezső negyedik századbeli őrmester ; nagy sajnálatára belátta, hogy a verekedésben már neki nem sok hasznát veszik, de azért mégsem akart a harcból elmaradni. Nagy gyorsan elkötötte a sebét, bizony nagyon hiányosan, mert csakhamar ismét áttört a piros nedv a köteléken. Érezte végigmelegedni kezén a csöpögő vérét. De nem törődött vele. Szeme megint a harc vad csoportozatain járt, füle csak a csata zaját hallotta. Eh, mit! Most nem ér rá Hasa őrmester meghalni! Az járt eszében, hogy az ő legénysége csak tegnap került a harcvonalba és fiainak szükségük lehet reá első harcukban, mely mindjárt ilyen véres. íme, ott az a fiatal gyermekformájú újonc már annyira ki van merülve, hogy csaknem összeesik. Pedig épen most dobog feléje egy óriási muszka.

— Éljen a haza! Rajta magyar! — ordít Hasa őrmester.

Az «éljen» csodálatosan hat a fiúra. Osszerázkódik, villámgyorsan kiegyenesedik és összeszedve ifjú izmainak minden erejét, szuronyát iszonyú lendülettel döfi az orosz mellébe. Az óriás elvágódik a földön.

— Jól van, fiam! — kiált Hasa őrmester és vad örömmel felkacag, miközben sebéből ömlik a vér.

Aztán észreveszi néhány újoncát, aki épen egy csomó orosszal verekszik. Hasa azonmód, véresen, fiai közé sán- tikál s gyakorlati útmutatást ad, hogyan lehet legcélszerűbben beverni a puskatussal az orosz koponyát. Sokszor tanította újoncait a szigorú őrmester, emlegetik is az