Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)

Ötszörös túlerő ellen

153

Amint az első lövések eldördültek, a két baka a földre vágódott, mintha súlyosan megsebesült volna. Jajgattak, segélyért kiáltottak, mintha utolsó perceiket élnék. Az oroszok elhitték a két rókának, hogy megsebesült, egyelőre nem törődtek velük, hanem a járőr többi katonáját igyekeztek lefegyverezni. Csak pár pillanatnyi idő múlt azóta, hogy az oroszok elfordultak tőlük, a két róka-koma ismét talpon volt és szélsebesen vágtatott vissza.

Az oroszok dühösen lövöldöztek utánuk, a két baka azonban a sötétség védelme alatt szerencsésen elérte századát, amely most már tudta, hová kell lőni. Több száz puskagolyó söpörte végig az orosz rajvonalat, mely nem sokáig állta ezt a karácsony előtti nagytakarítást és csakhamar súlyos veszteséggel hátrált.

Pete és Kovács megkapta a kis ezüst érmet.

Ötszörös túlerő ellen.

Jassó Józsefnek, a trencsém hetvenegyedik gyalogezred őr vezetőjének, úgylátszik, vérében van a kalandvágy. A harctéren ezernyi szunnyadó érzés lobban föl az emberek millióinak lelkében. Az ifjúkor minden szilaj- sága és vágya fölébred. Az erdőben, a hegyeken, a mezőn és az országúton való kalandozás cigányérzelmeket, indián kedvteléseket teremt, akárcsak a boldog gyermekkorban, mikor a tavaszszal szívünkben és a tavasz üde levegőjét érezve arcunkon, becsavarogtunk erdőt, mezőt, hegyet, völgyet. Az ember kalandvágya és hadicsínyek után való szomja a háborúban jobban előtérbe lép, mint bármily helyzetében az életnek, noha ez a kalandvágy itt komoly és életveszélyes tettekben tombolja ki magát.

Amit gyermekkorunkban játék gyanánt űzünk, a há-