Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)
Tizenhatfokos hidegben
150 a túlsóparton, jól elsáncolva és fedezve állt az orosz. Aki az ellenség állásait ki akarta kémlelni, annak előbb egy kis hideg San-fürdőt kellett vennie március 7-én, amikor azon a vidéken némelykor oly hideg van, mint nálunk decemberben. Mert ámbár a San be volt fagyva, a korábbi olvadás folytán szakadékos és törékeny volt. A San átgázolása után következett az ellenséges géppuskák melegfürdője, mert aki átkelt a Sanon, azt az orosz géppuskák tüze üdvözölte. A hőmérő tizenhat fok hideget mutatott a Reaumur- skálán, mikor Sipőcz a San szakadozott jegén átgázolt, gyakran övig beleesve a vízbe. Félig elfagyott lábbal, de szerencsésen átjutott a túlsó partra és húsz lépésnyire csúszott az ellenséges rajvonalhoz. Az oroszok észrevették a vakmerő katonát és célba vették. Háromszor érte már golyó, három sebből vérzett már teste, öt azonban szándékában mindez meg nem akasztotta, hidegvérűen és köz- vetetlen közelről végig nézte az állásokat és csak akkor fordult meg, mikor az orosz hadállásokat kellően «kitapasztalta». A félig megdermedt altiszt aztán átkelt a Sanon és jelentkezett csapatánál. A század parancsnoka kitűnő helyzetképet kapott, Sipőcz pedig a jól megérdemelt elsőosztályú ezüst vitézségi érmet viseli. A jutalomjavaslatban kiemelték a derék szakaszvezetőnek rendületlen magatartását a tűzharcban is. Valóban oly katona, kire büszke lehet a magyar honvédség és hazája.
