Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)

Hogyan szerzik az aranyérmet?

139

s különösen a dicsőséges bukoveci harcban tüntette ki magát. Századával egy magaslat ellen nyomult és eközben észrevette, hogy erős ellenséges osztagok fogják oldalba és hátba.

— Hohó, ti be akartok engem keríteni, mondotta magában. — De majd megtudjátok, hogy milyen a soproni ész és bátorság.

Perc alatt összegyűjtötte valamennyi közelében lévő emberét, villámgyors és ügyes kanyarodást vitt véghez és az oroszokat oly meglepő, megsemmisítő tűz alá fogta, hogy a sokszorosan túlnyomó ellenség nemcsak megadta magát, hanem kedvesen látott ráadásul még egy géppuskát is a honvédek kezébe adott. Amíg Madarász foglyait kisérte, észrevett egy új ellenséges rajvonalat, mely ellene megkezdte a tüzelést. A honvédtizedes minden habozás nélkül viszonozta az üdvözlést, még pedig oly hévvel, hogy a parancsnokió orosz tiszt, akit a mérges puskázás zavarba ejtett, átkiáltott honvédekhez, hogy milyen erővel támadnak.

Madarász tizedes, aki tapasztalásból tudta, hogy mikor az orosz az ellenséggel társalogni kezd, már alaposan meg van puhulva, a kérdésre ezt felelte:

— Jedná divizijá (egy hadosztály).

És még csak meg sem rebbent a szeme pillája erre a nagy füllentésre.

A honvédek ezzel vigan tovább lövöldöztek, az orosz tiszt azonban az így bejelentett ellenséges erőt nagyon aránytalannak találta és csapatával együtt megadta magát. A parancsnokló tiszt, két zászlós és 30 katona jutott ily módon Madarász tizedes kezébe.

Hát így szerzik meg az aranyérmet. Madarász tizedes megkapta.