Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)

Két fajta hős

136

kozák lovak voltak bekötve. Szép nyugodtan bement az istállóba, felkapott egy kozáklóra és keresztül vágtatott az orosz előőrsökön. Szerencsésen elérkezett a mi csapatainkhoz. Több órai keresés után megtalálta ezredét is, minekutána csaknem egy hónapig időzött orosz fogságban.

Pavlics tizedes megkapta a másodosztályú ezüst vitéz- ségi érmet.

Két fajta hős.

Bravúros munkát végzett Mayer Oszkár hadapród- jelölt őrmester, aki a tizenharmadik magyar népfelkelő ezredbe volt beosztva és megszerezte magának az első- osztályú ezüst vitézségi érmet.

Géppuskát kezelt, mellyel úgy dolgozott, hogy az oroszok olyképpen estek össze előtte, mintha a harcmezőn egy láthatatlan óriás járna s rengeteg kaszájával egész tömegeket kaszálna le. Az oroszok azonban irtóztatóan fecsérlik az emberi életet. Folyton új rajokat vittek tűzbe, folyton új tömegek ömlöttek ki a fedezékekből és így mégis sikerült néhány csapatnak a magános, kérlelhetetlen halálosztó felé közeledni. A hadapród-jelölt már egészen egyedül volt, mert kevés bajtársa, az oroszok golyóitól találva, a fűvön feküdt. A bátor őrmester attól tartott, hogy jó fegyvere az oroszok kezébe jut és gyors elhatározással felkapta a gépet és vissza ment. Csakhamar erősítés érkezett a mi oldalunkon, új rajvonalak ugrottak elő és Mayer, ki nemrég a legdühösebb tűzben állott, ismét előnyomult. Gépe megint az ellenség felé kattogtatta halálos üdvözletét és, hogy azon a napon az oroszok támadása meghiúsult, az ő érdeme volt.