Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)

Kétszer eltemetve

130

Kétszer eltemetve.

Boriin, 31-ik gyalogezredbeli zászlóalj-kürtős egy napon nyugodtan ült abban a házban, amelybe beszállásolták és éppen a trombitáját tisztította. Mert úgy szép a trombita, ha ragyog, még a hang is szebben csengve száll ki belőle, ha fényes. A jó Bor tin azonban nem gondolta, hogy ma hasztalan fényesíti a kürtjét, nem fog végig harsogni mezőn és erdőn szava. Egyszerre irtózatos dörgés rázta meg a földet, a házikó összedült és maga alá temette Bortint a ragyogó trombitával együtt. Gránát csapott be a házba és úgy dobálta egymásra falait, mint ahogy a kártyaház dűl össze, ha a gyermek ujja megérinti.

A bajtársak ásóval, kapával derekasan hozzáláttak, hogy az eltemetett kürtöst kiszabadítsák. Hosszas munka után sikerült kivonszolm a romok közül Bortint, aki megsebesült, de nem súlyosan. Sebénél jobban fájt neki, hogy a kürtöt nem tudták romok közt megtalálni.

Sok ideje azonban nem volt a bánkodásra, mert ismét hallatszott a gránát rettentő dörgése. Ezúttal az istállóba csapott be, ahova a zászlóaljtörzs lovai voltak bekötve. Az istálló perc alatt lánggal lobogott. Bortin egyszerre elfeledkezett arról, hogy ma már egyszer eltemette egy összeomlott ház, vakmerőén berohant az égő istállóba, hogy a paripákat megmentse. Sikerült is neki a lovakat kivezetni, csak a nyeregszerszám egy része maradt az égő istállóban. Es bár az égő gerendák már aggasztóan ropogtak és sűrű füst töltötte el a helyiséget, a bátor kürtös még egyszer berohant a tűzbe. Vakmerősége azonban csaknem életébe került, mert feje fölött leszakadt az istálló teteje és másodszor is eltemették s düledező romok. Társai csak nagynehezen tudták kimenteni, de haja és szemöldöke lepörzsölödött és több súlyos égett seb borította testét,

Monták is neki bajtársai:

— Te, Bortin, ha még egyszer olyan helyen jársz, ahol rád szakad a ház, nem húzunk ki!