Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)
A hű bajtárs
125 égett erdőrész mintha csak együtt hullott és furott volna az ellenséggel. A bátor honvédőrvezető megkapta az elsőosztályú ezüst vitézségi érmet. A hű bajtárs. A bátorság, halálmegvetés és bajtársi hűség legszebb példáját nyújtotta egy járőr-menet alkalmából egy egyszerű katona, ami neki megszerezte a legnagyobb kitüntetést, amit legénységhez tartozó katona kaphat: az arany vitézségi érmet. A 31-ik erdélyi gyalogos ezred az oroszokkal harcolt és beásva feküdt az ellenséges állásokkal szemben. Egy napon arról volt szó, hogy kifürkésszék, vájjon az ellenség lövészárkait még megszállva tartja-e és ha igen, milyen erővel? Veszélyes és nehéz vállalat volt ez, mert a járőrnek egészen az ellenséges állásig kellett lopóznia, hogy célját elérje. Az oroszok nagyon óvatosak voltak. Amint valahol felbukkant egy ellenséges fej, eszeveszetten lőttek rája. Ez a járőr-út tehát valóságos halál-út volt! A század parancsnoka felvilágosította embereit e vállalat veszélyes voltáról és azután felszólította azokat, akik önként akarnak résztvenni benne, hogy jelentkezzenek. Nyugodtan, sőt vidáman valamennyi jelentkezett. Schusz- ter tizedes parancsnoksága alatt a legbátrabb legényekből megalakult a járőr. A kis csapatban volt Bán Vaszile gyalogos, egy egyszerű, de merész ember, aki mindég elsőnek jelentkezett ott, ahol az életet kockáztatni kellett. A csapat megindult a nehéz útra. Háromszáz lépésnyire baj nélkül megközelítette az ellenséget. Azután megálltak a katonák és Bán
