Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)
A győri bakák kürtöse
121 tül meg voltak győződve róla, hogy az, akárcsak az idom- talan, rengeteg gőzhenger, minden katonánkat agyon fogja nyomni. De nem nyomta agyon. Eljött a világtörténelem egyik leggyönyörűbb tavasza, 1915 májusa és vitéz katonáink visszafordították a gőzhengert, mely aztán visszafelé gázolta agyon örökre — az orosz dicsőséget. Hej, mily különbség volt 1915 nyárutója és az előző évi közt! A második háborús nyárutóján már mi voltunk mélyen bent Oroszországban, kergetve magunk előtt a fehér cár sokmilliós hadseregének megvert romjait. í Hanem addig, amíg az a dicsőséges májusi hajnal föl- tündöklött, sok vér folyt, sok jó magyar, osztrák és német vitéz áldozta föl életét, hogy megakassza a föltartóztat- hatatlannak tetsző emberáradatot, keleti Európa és fél Ázsia hadait. Igaz, az orosz vér még jobban áradott, halottak hegyeivel, vérnek patakjaival vásároltak meg a cár vezérei minden talpalattnyi földet. 1914 szeptember 6-ikán különösen kegyetlenül dúlt a harc. Hajnalhasadástól szakadatlanul törtek előre az oroszok katonáink ércfala ellen. Földszínű, piszkos emberhullámok gomolyogtak ordítva és tombolva állásaink ellen, mindig megtörve közelében, de folyton újra támadva. Már nem is a hevenyészve fölhányt barázda volt az újjont érkezett muszkák fedezéke, hanem az előző rohamokban elesett bajtársaik irtózatos hulla-hegyei. A győri 19-ik gyalogezred ezen a napon Byctawá- tól délkeletre levő állásaiban súlyos helyzetben volt. Az oroszok fejükbe vették, hogy mindenáron elfoglalják a győriek állásait s tékozolva küldték ellene a srapnelt és az embert. A világítélet napja nem lehet borzalmasabb, mint amilyen szeptember 6-ika volt Byctawa közelében. Az oroszok, mintha csak szerződést kötöttek volna a sátánnal, hogy ezen a napon pokollá változtatják a földet, olyan irtózatos tűzbe borították a földnek ezt a darabját. A tájékot, melyre derülten és tisztán ragyogott az égbolt, tömegesen átsüvöltő és jajgató srapneljük, a felrobbanó gráná
