Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)
A 86. gyalogezred
115 fel legelőször. Saját elhatározásából azonnal rohamra ment, kiűzte az ellenséget megerősített sáncai közül, épen akkor, amikor egy géppuskát akart működésbe hozni. * Még merészebb dolgot vitt végbe Krioa^utya Illés őrvezető. Egyik roham alkalmával elöljáróinak figyelmét bátorságával már magára vonta. Hősiességét azonban azzal koronázta meg, hogy amikor legelsőnek érkezett az ellenség állásaihoz, az ottlévő oroszokat, még lihegve a rohanástól, felszólította, hogy adják meg magukat, ami meg is történt. Rögtön tizedessé nevezték ki és meg kell hagyni, hogy becsülettel rászolgált az első osztályú ezüst vitézségi éremre. * Egy másik hősünk, akit ugyancsak hasonló kitüntetésben részesítettek, fájdalom, elesett. Ez Biró Otto címzetes tizedes volt, aki erdei ütközet alkalmával hét ízben ment rohamban előre. Az ellenség fedezékei egymás mögött voltak és alighogy az egyiket elfoglaltuk, az oroszok már az utána következő fedezékben megvetették lábukat. Biró azonban, állandóan lelkesítve csapatát, folyton előbbre és előbbre nyomult velük, úgy, hogy az oroszok kénytelenek voltak egyik állásukat a másik után feladni. A hetedik rohamban egy golyó érte, amely megölte. — Ezenkívül még több tizedes kapta az ezüst vitézségi érem első osztályát, ami fényesen bizonyítja, hogy milyen kitűnő emberek a mi altisztjeink. * Itt van például Magossy András, akit elöljárói mint kiváló szakaszparancsnokot ismertek. Egyízben az egyik folyón rögtönzött hidat veretett és úgy ment át legényeivel. Az ellenség a hídra már jól belőtte magát és egyik srapnelt a másik után küldte. Magossynak azonban sikerült, amire vállalkozott és embereinek a legnagyobb részét átvitte a 8*
