Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)
Zászlósaink
110 valóságos golyózápor árasztotta el s ugyanakkor felszólították, hogy adja meg magát. A zászlósnak eszeágában se volt, hogy ezt a szívességet megtegye az orosznak, habozás nélkül hurrá-kiáltással beugrott a házba. Emberei vele ordítottak és utána özönlöttek. Három orosz a rettenthetetlen zászlóssal szembeszállt; ezeket pisztolylövéssel ő maga terítette le. A legénység, melyet parancsnokának vakmeró'sége magával ragadott, oly dühvei tört a sötétben az ellenségre, hogy rövid idő alatt az oroszok egy része halálosan megsebesítve a földön fetrengett, 57 embert pedig heves ellenállás után elfogtak. Szajkovits zászlós az arany vitézségi érmet kapta. * 1914 őszén az oroszok annyira megerősítették Stary- Sambort, hogy a mi derék csapataink, melyek a városkától délre elsáncolták magukat, ismételten véresre zúzták homlokukat a sáncokon. Hasztalan kíséreltek meg bármit, hogy az ellenséget, amely abban az időben annyira túlszárnyalt minket tüzérségben és emberanyagban, megingassuk, minden kísérletünk meghiúsult. Ezekben a súlyos harcokban Szily László, 82-ik gyalog ezredbeli tartalékos zászlós fényes bizonyságát adta nemcsak nagy személyes bátorságának, hanem a szerencsés vezetésben való kiváló tehetségének is. A zászlós minden más parancsnoknál inkább hivatva van arra és inkább van abban a helyzetben, hogy szakaszára befolyást gyakoroljon, mert ő állandóan érintkezésben van a legénységgel, ismeri annak kedvét, hangulatát és azt a legjobban kihasználhatja. Szily zászlósnak az 1914-iki őszi véres csatákban volt legnagyobb érdeme, hogy szakaszát tudta lelkesíteni és vezetni s az ő csapata a saját állását a legnagyobb nehézségek közt is megtartotta és adott alkalommal nemcsak, hogy sikeresen visszaverte az oroszok ellentámadását, hanem 120 foglyot is ejtett. Szakaszparancsnoki rátermettségét avval is elismerték, hogy az első osztályú ezüst vitézségi éremmel tüntették ki. *
