Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)
A 69. ezred hősei
99 történt volna, rávetették magukat az őrökre, kicsavarták kezükből a fegyvert, majd a földre tepertők őket, kezüket nadrágszíjjal összekötözték. Mikor így mindent akkurátosan elvégeztek, visszatértek a táborba, ahol nagy újjongással fogadták a tisztelt hármas társaságot és két mellékletét. Mindhárman megkapták a II. osztályú ezüst vitézségi érmet. * Ugyancsak legény volt a talpán Som Miska gyalogos is. Parancsnoka, aki ismerte bátorságát, mindig őt küldte ki, ha összeköttetésre volt szüksége a zászlóaljparancsnokság és a rajvonal között. Egy ízben, amikor jelentést vitt, odamenet is, meg visszajövet is ellenséges járőrre bukkant. Arra, hogy megfusson, Som vitéz sohasem gondolt, mert magyar gyerek volt s ezzel mindent megmondottunk. Székesfehérvár környékén nem teremnek gyáva fickók. Ha valaki útját állta Som vitéznek, azzal rövidesen elbánt: lőtt, szúrt, de a puskatust sem igen kímélte. Nem parla- mentirozott sokáig. Akit nem tett ártalmatlanná, csak annak köszönhette, hogy elmenekült. Egy ízben egyes- egyedül két muszkát is elfogott és úgy tért vissza. Az ezüst vitézségi érem első osztályával tüntették ki. * Másik derék magyar katonához Pálházy Antal őrmesterben van szerencsénk. Ez mindig elől volt, akár támadt csapata, akár védekezett. Csodálatos önfeláldozásával és rettenetes bátorságával gyönyörű példát adott a legénységnek, ami erkölcsi szempontból megbecsülhetetlen. Egy ízben, mikor ezrede támadt, Pálházy őrmester szakaszával együtt a legelsők között 'volt az ellenség soraiban és bravúros viselkedésének lehet nagyrészt köszönni, hogy az oroszok éjjeli ellentámadását sikerült visszaverni. Bátorságáért és vitézségéért megkapta az I. osztályú ezüst vitézségi érmet. * 7*
