Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)
A 69. ezred hősei
96 A 69-ik ezred hősei. A háború elején történt, amikor a 69-ik székesfehérvári gyalogezred első zászlóalja a Szávánál őrizte a határt. A szerbek a Szávába aknákat raktak és hogy ezeket a mieink ártalmatlanná tegyék, a 4-ik század parancsnoka szerette volna a szerb parton levő vízimalmot valami úton-módon elszabadítani, hogy azután ez, amikor a víz lefelé sodorja, az aknákat felrobbantsa. A túlsó partra csónakon átjutni teljességgel lehetetlen volt, mert a szerbek fölötte éberen ügyeltek. Akadt azonban egy merész vállalkozó, Kapronczay gyalogos, aki a negyedik században szolgált és kiváló úszó hírében állott, azonkívül a vízimalmok építésében szakember volt és kijelentette, hogy a sötétség beálltával átúszik a szerb partra és elszabadítja a vízimalmot. Az est sötét volt. A hold nagyon álmosan és gyöngén fénylett. Kapronczay nekivetkőzött, csendben, zajtalanul belemerült a vízbe és nekivágott veszedelmes útjának. A századparancsnok kiválasztott néhány ügyes lövészt és ezekkel a Szávának egyik kisebb szigetén foglalt állást, hogy ha Kapronczayt veszély fenyegetné, a lehetőség szerint segítségére siessen. Egy ezüstös csík, amely a szerb part felé húzódott, jelezte a merész katona útját. Látni lehetett, hogy bár elég szépen haladt előre, sajnos, a folyó erős áramlásával nem tudott megbirkózni és az ár eléggé messzire elsodorta a malomtól. Hiába feszítette meg minden erejét, a víz volt a hatalmasabb. Hosszabb idő telt így el, várakozásban, izgalomban, merev figyelésben és mély csöndben. Az ezüst csík mind jobban a szerb part felé remegett, de semmivel sem közeledett a malomhoz. Egyszerre, mint mikor a csöndes vadonban felordít egy vadállat, dörgés hallatszott. A szerb partról vad sortűz ropogott a víz felé. A szerbek észrevették Kapronczayt és hirtelen pokoli tüzet zúdítottak feléje. Most felbukott a folyó közepén Kapronczay feje és körű-
