Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)

A diplomata

93

Kondor István megkapta a második osztályú ezüst vitézségi érmet.

Ilyen zászlótartóval dicsekedhetett a 83-ik szombat- helyi gyalogezred a világ legnagyobb háborújában.

A diplomata.

Borbély József 48-ik gyalogezredbeli gyalogos pompás kis haditettet vitt véghez, mikor bajtársaival Stary Korczyn mellett a lövészárokban feküdt. 1914 december 28-án történt, amikor szünetelt a puskatűz. Innen és túlnan is egyre kevesebb lövés dördült el, mert mindkét oldalon fáradtak voltak az emberek. Végre, mintha csak kölcsönösen megállapodtak volna, általános csend állott be. A kalandos kedvű Borbélynak azonban nem volt ínyére ez a nyugalom. Vizsgaszemmel tekintgetett át a tágas hómezőn az oroszokhoz, reménykedve, hogy majd csak talál valamit, ami alkalmat ad egy kis unaloműző munkára. És csakugyan, egyszerre, körülbelül 120 lépésre az ellenséges tűz von altól, egy fedezékből, melyet a mi tüzérségünk elhagyott, néhány ellenséges fegyvercső villogott ki.

Hopp! Talán csak nincs ott abban a lyukban egy egész ezred elrejtve? És a mi derék negyvennyolcasaink mindnyájan tudják, hogy ha nincsenek sokan a muszkák, csak egy kis rábeszélő művészet kell, hogy szökésre bírják őket. És Borbély, aki eddig minden alkalommal ügyes katonának bizonyult, elhatározta, hogy most mint diplomata fog kísérletet tenni. Gyakran volt ő odahaza vőfély lakodalmon, annak is kell olyan szónoklatokat kivágni, mint akár egy miniszternek, még pedig — versben. Miért ne boldogulhatna hát a muszkával? Az öt hónapos háború