Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)
A bosnyák-hercegovinai csendőrök
90 vívott harcban, noha négy golyótól vérzett, vitézül helytállóit és anélkül, hogy sebesülésével törődött volna, még körülbelül negyvenszer lőtt az ellenségre és csak akkor hagyta el helyét utolsónak, amikor saját csapataink más állást foglaltak el. * Bahniuk Péter, címzetes őrmester a Drina átjárójának őrzése közben tizenegy napon keresztül nagy sikerrel verte vissza a montenegróiak áthajózási kísérleteit és az ellenséggel való számos összetűzésében oly vakmerőén viselte magát, hogy bajtársai mindenkor lelkesedve mentek utána. A mieinknek egy ellenségtől megszállott helység ellen való előnyomulásakor az első sorban vitézül küzdött és az épületcsoportok célszerű átkutatásával, valamint a helység megtisztításakor nagy érdemeket szerzett, öt is az első osztályú ezüst vitézség! éremmel tüntették ki. * Noüacic Jure címzetes őrmester tizennégy emberből álló csendőr járőré vei egyik ütközet után, amelyet egy határvadász szakaszunk vívott mintegy ötszáz főnyi ellenséges túlerő ellen, fedezte a szakasz visszavonulását, embereivel hősiesen védelmezte a helyet s visszatartóztatta mindaddig az ellenséget, amíg a vadászcsapat körülbelül négy kilométerre vonult vissza. Csak e siker után kezdett, folytonos tüzelés közben, visszavonulni a minden áldozatra kész altiszt. Ezeknek a bátor, kötelességtudó embereknek még sok hasonló dicsőséges tettét lehetne följegyezni, hogy ha erre helyünk volna. De nemcsak elhatározott és halálmegvető harcosokul tüntették ki magukat, hanem mint vezetők, útmutatók és fontos parancsok vivői is mindig kitünően működtek Bosznia és Hercegovina nehéz terepén és szinte nélkülözhetetlenek voltak. Vitézi tetteikkel becsületet biztosítottak maguknak!
