Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
714 A SZABADSÁGHARCZTÓL Landgraf Sarolta bárónő, hírneves német birodalmi család sarja. A gyermek, kinek már játszi kedvében is mutatkoztak kiemelkedő tehetségei, a gyengéd nevelés mellett lehető leggondosabban képeztetett s szakszerűen vettetett meg tanulmányainak alapja, melyre ő később tevékenysége és szorgalma, kitartása és buzgalmával oly fényes tetőt helyezett. Tanulmányait a pécsi főgimnáziumban kezdette meg s Budapesten a kegyesrendieknél végeztédbe, hol már tizenöt éves korában fényes sikerrel tette le az érettségi vizsgát. További kiképeztetése végett a bécsi egyetemre ment. Huszonkét éves korában ügyvédi diplomát nyert. Éppen az alkotmányos aera életbelépésével jutván diplomához, tér nyílott előtte a köz- igazgatási pályán s mint Baranyavármegye II. aljegyzője kezdte meg szereplését. E tér azonban az év végén fölmerült politikai változások áramlata folytán ismét bezáródván, már mint I. aljegyző az egész tisztikarral együtt lemondott. Munkához szokott lelke s a nemes törekvéstől, buzgalomtól sarkalva, tudományos tapasztalatok gyűjtése végett Ausztriába és Németországba utazott. 1865-ben, mikor ismét hidasdi birtokán találjuk s még mint alig nagykorú — képviselői mandátumot nyert. A pécsváradi kerület országgyűlési képviselőjévé választotta. Kardos Kálmán a mikor az országházba lépett, szereplésével általános elismerést vívott ki. A kiegyezési viták alatt oly megragadó beszédeket tartott, hogy az elismerés babérját tőle senki el nem vitathatta. Büszke volt a kerület reá, mely őt a haza nagyjai közé küldve, saját fiának vallhatta. Szereplése Andrássy Gyula gróf figyelmét is fölkeltette, ki elismeréséül 1867-ben őt is azok közé emelte, kiket a koronázás alkalmával őfelsége aranysarkantyús vitézekké ütött. 1868-ban Baranyavármegyében az összes kormánypárti képviselő- jelöltek megbukván, Kardos Kálmán se tarthatta meg mandátumát. Ekkor választották meg a mohácsi járás főszolgabirájává. Hogy itt rövid idő alatt mennyire megkedvelték, mutatja a körülmény, hogy három évi működése után mind a pécsváradi, mind a mohácsi választó-kerület jelöltjéül kiáltotta ki. Kardos Kálmán a mohácsi mandátumot fogadta el. 1872—Toben, mint előadó, kitűnő szakavatottsággal működött a képviselőházban s mikor az ülésszakot bevégezték, újra visszavonult hidasdi birtokára, hogy gazdaságát vezesse. 1881-ben a pécsváradi választókerület kérésének engedve föllépett s ez alkalommal egyhangúlag választották meg ország- gyűlési képviselővé. Nagy részt vett ekkor s különös tevékenységet fejtett ki a tanügyi bizottságban s oly meggyőző és mély értelemmel bíró beszédeket tartott, hogy a középiskolai törvényjavaslat sikere jelentékeny részben neki köszönhető. 1884-ben ismét a parlamentben látjuk Kardost, ki most már a kormány előtt igen előnyösen ismert lévén, a mohácsvidéki dunai töltések kormánybiztosává neveztetett ki. 1887-ben márczius 3-án Perczel Miklós után nyerte el Baranyavármegye és Pécs szab. kir. város főispáni székét. Általános öröm és lelkesedés várta és fogadta Kardost, a kin szeretette] csüngött a vármegye népe s a ki viszont minden tehetségével, igazságos leikével s kitartó buzgalmával arra törekedett,
