Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
?08 Á SZÁÖADSÁGliAftdZTÓL Már július 20-ka körül kiment a rendelet, hogy mindazok az egyének és falvak, kik, illetve a melyek a szabadságharcz mozgalmaiban resztvettek, bejelentendők, mi részben a politikai bűnösök megfenyítésére szolgált, de egyúttal az akkor elterjedő rablás és fosztogatások meggát- lására. A júliusi fölkelésben nagy szerepet játszott a hazafias érzelmű református papság, kik ellen augusztus 22-én egy külön rendelet ment ki Siklós l'öszolgabírájáboz, hogy a zavarokban résztvett református papok büntetésük némi megkönnyítése végett önként jelentkezzenek. A politikai vétségek ügye eltérve Stokucha humánus rendszerétől szigorúbb alakot öltött magára. Nem elégedett meg a fölállított bíróság a neki tudomására jutott dolgok megvizsgálásával, hanem minden embert kivétel nélkül köteleztek arra, hogy a bíróság előtt megjelenjék s ott elmondja, hogy mit tett a szabadságharcz alatt, a bíróságnak állván jogában abból megítélni, hogy bűnös-e, vagy nem. A bíróság kezdetben egy delegált vegyes komisszióból állott, melyben helyi tisztviselők s katonai tagok szerepeltek. Később azonban megszüntették azt, mikor a katonai tagok az eljárás külsőségeibe beletanultak s annak teljes kezelését a „district commando“ vette át a hadbíróság czí- mén; a tisztviselők pedig fegyelmi bíróság név alatt külön törvényszéket alakítottak. A hadbíróság működésénék három iránya volt: a politikai bűnösök kihallgatása, a Kossuth-bankók elszedése s a fegyverek s trikolór megsemmisítése. Ellenben a fegyelmi bizottságnak csak közvetítő szerep jutott az adatok beszerzésére, előnyomozás teljesítésére. Magától érthető, hogy sem a magát bűnösnek, sem a bűntelennek érző rész nem óhajtott a bíróságnál önként jelentkezni s azért kénytelenek voltak a vármegyétől ezekre névsort és lehetőleg személyleírást kérni, hogy a hadbíróság azok elfogatása iránt intézkedhessél*:. Azok, kiknek neveit a hirdetményekben olvasni lehetett, avagy más utón vettek hírt üldöztetésükről, lehetőleg menekülni iparkodtak s elbujdostak úgy, hogy némelyiket csak lVa év múlva sikerült a hadbíróság széles alapra fektetett fogdmegeinek tőrbe ejteni. Az önkéntes jelentkezés hiányában a hadbíróság első sorban a megyét szólította föl, hogy a jegyzőket szigorúan utasítsa a megjelenésre. Kivételt csak Tabak ráczmecskei jegyzőnél tett, kinél, miután „schlecht gessint“ azt az utasítást nyerte a vármegye, hogy a hadjáratból visszatérőt fossza meg állásától, mire a megye azzal védekezett, hogy a helyét a vármegye tudta nélkül foglalta el újra. Majd az összes tanítók igazolására került a sor, kiket Jónás József kanonok, mint iskolai aligazgatónak kellett fölszólítani. De a hadi törvényszék még a vármegye tisztviselőiben se bízott s azokat is oda kellett volna állítani, azonban Cseh Ede erélyes szavakkal védte meg a vármegye embereit október 10-én kelt átiratában, megmentve igen sokat, kit bizony a hadbíróság rossz érzelműnek tartott volna. A vármegyei levéltár 1849-ről fönnmaradt irataiból Cseh levele, humanizmusának egyik legbecsesebb emléke.
