Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
6G8 A TÖRÖK KIŰZETÉSÉTŐL Ez országgyűlésen is a kormánypárt részén állott Baranyavármegye. Mindjárt ennek megkezdésekor kénytelenek voltak a követek a vármegyére leirni, mivel a Ráday-ügyet es a pesti sérelmet illetőleg a kerületi jegyzők és czenzorok választására nézve utasítással nem bírtak, hol azt megvitatandó, az alispán közgyűlést hirdetett. Ez időtől kezdve a követek jelentéseit általában megvitatták, legtöbbnyire azonban ósdi fölfogással. így például Ungvármegye indítványára az úrbéri rendezést illetőleg a jobbágyság eltörlése, mi a nemesi jogokat végkép „elenyésztetné“ ; a legnagyobb érdeket gerjesztette föl akképen, hogy az eddigi virágzásában, a törvény- czikkelyeknek és a törvényes szokásoknak további meghagyásával fön- tartassék. A követek az országgyűlésről visszatérvén, 1840. év julius 6-án terjesztették elő végső jelentésüket. Innen kezdve az átalakulási korszak idejéig a vármegye történetét bizonyos egyhangúság jellemzi, mit ezen, egészen a kormány szolgálatában álló s hogy úgy mondjuk lenyűgözött népnél épen nem lehet csodálni. Baranyavármegyében igen sok volt a nagy birtok, melyek tulajdonosai, mint az Eszterliázyak és Batthyányiak, leginkább az állam szolgálatában állottak mint tisztviselők, vagy katonák. E kívül a nagy terjedelmű papi birtokok, püspökség, káptalan, főtemplom stb., a nagy állami, vagy annak kezelése alatt lévő birtokok, mint pécsváradi, vaiszlói, mágocsi uradalmak, néhány kisebb kaduczitás és végül a nagy bellyei uradalom. A középbirtokosság, Siskovicsot és Majláthot leszámítva, nagy tehetségeket nem tudott fölmutatni. A nemességnek legnagyobb részét a vagyontalan, vagy legalább ősiséggel nem rendelkező ármálisták képezték, többnyire tisztviselők, gazdatisztek, nyugdíjas katonák és végül a mindenre megvásárolható paraszt-nemesség. Ily viszonyok mellett és különösen oly lángeszű vezető oldalán, mint az akkor a vármegye élén álló ifjú Majláth György volt és annak politikai iránya mellett, szabadabb szellem nem fejlődhetett. Mint konzervátiv elemnek egyik főtörekvése volt a vármegyének, az ősjség. megowntéson Ebben a nemesség nemcsak a maga érdekeit látta veszélyeztetve, de azt vélvén az alkotmány alapjának, azt is megrendültnek hitte. Innen származik az eszme a nemesség megadóztatására nézve, melyet a vármegye, mint szabadabb irányzatot, elfogad, csak az ősiség legyen megmenthető és a különbség a nemes és nem nemes között fön- tartandó. Tulajdonképen teljesen visszafelé haladó irány, mely ezzel még az armalista nemest is kidobja kebléből. Baranyában, több bizottságolási vajúdás után, még 1840-ben megállapították a kulcsot, mely szerént Baranya nemesei huszonötezer forintot fizetnének adóban, de ha így nevez- ték, inkább a nemesi földre vetett adó volt az, mert az armalista nemes gzámításba se jött. Ha tehát az eszme tovább fejlődhetett volna, az ősi- ségnek a nemesség esett volna áldozatul. Másrészt azonban a politikai viszonyok rohamosan fejlődtek tovább. A kormány, mikor attól kellett tartania, hogy az országgyűlésen többséget nem nyerhet, akként irányította dolgát, hogy a követek új útasítást
