Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
666 A TÖRÖK KIŰZETÉSÉTŐL Szokás volt hajdan, a beiktatás alkalmával táblabirákat kinevezni ; e játékot egyik főispán sem űzte oly nagyban, mint Somsich, de lehet, hogy politikai okok is forogtak fönn, mert a táblabirák szavazati joggal bírtak. A beiktatáskor 96 táblabíróval szaporodott Baranvavármegye közönsége. A beiktatási ünnepélyek lezajlásával végét érte a pozsonyi ország- gyűlés is. 1836. év julius 11-én a követek visszajöttek és beszámolva működésükről, Répásy Lipót letette negyven évi szolgálat után másodalispáni hivatalát, mire Somsich Pongrácz a tisztújítást augusztus 1-ére tűzte ki. A következő napok egyikén a főispán, hogy a lefolyt ünnepélyeken támadhatott barátkozáshoz egy kis ellenszert szolgáltasson, az ülés tagjainak nem kis meglepetésére egy régi iratcsomót tett a zöld asztalra és nyájas modorával előadta, hogy a vármegyei tisztviselők elleni följelentések folytán az Ítéleteket Budán már 1834. év márezius 7-én hozták meg és átadták elődjének kihirdetés végett, kit ebben közbejött halála akadályozott meg. A kormány ez Ítéletekkel megmutatta, hogy szakítani akar, hacsak sziilleg is, a régi kémrendszerrel. A hozott ítélet nem sújtotta büntetéssel a tisztviselőket, habár nem egy ízben ennek kellett volna történni, csupán a joghatálynak tett eleget a panaszló részére és végül amaz utasítással záródott, hogy a panaszosok hagyjanak föl árulásaikkal. — Magasabb politikai okok mellett a kormány a helyi viszonyok miatt se tehetett volna másként, mert az egész tisztikart kellett volna kompromittálni. Végül 1836. év augusztus elsején megejtette a főispán a tisztújítást, melyben első alispán Siskovics József, másodalispán Sauska Keresztély lett. Főjegyzőnek továbbra is megmaradt Gaál József; aljegyzők Kon- csek Nándor és Beke János. Előbbit utóbb székhelyi Majláth György váltotta föl, kit a főispán 1838-ban tiszteletbeli főjegyzőnek nevezett ki és ebben, úgymond a jegyzőkönyv, az egész közönség forró óhajtása teljesedett. Az ekkép rendezett viszonyok csak pár évig tartottak, mely időre a vármegyének úgy, miként az egész országnak általános emelkedése esik. Pécs jeles püspökét 1838. év julius 16-án vesztette el. Már második egyházlátogatása alkalmával kapta sinlődő betegségét, mely korai sírba döntötte. Betegsége alatt nem volt Pécsett ház, hol érette ne imádkoztak volna. Végrendeletét még 1836. év szeptember 20-án irta, melyhez két codicillus jött. Általános örökösévé az általa alapított lyceumot tette. Azt kívánta különben e végrendeletében, hogy nevét többé ne is említsék s a városházán lévő arczképét égessék el; a lyceum pedig I. Ferencz után neveztessék el. A kegyelet azonban nem engedte meg, hogy nevét és emlékét a keblekből kiirtani lehessen. A papság és világiak még ma is megünneplik halála napját a lyceumban elmondott gyászmisével s közadakozásból érezszobrot emeltek néki a pécsi sétatéren, mely sétánynak ő volt alkotója.
