Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A SZABADSÁGHARCZIG. 649 tanács leirt, bogy e helyeket télre is fűtésre kell berendezni s a vármegyének kellett fűtőanyagról gondoskodnia. Szóval az inszurrekczió és beteg katonaság ügye annyi gondot adott a vármegyének, hogy a szervezést vezető állandó bizottság működéséről külön jegyzőkönyvet vezetvén, az — egy 373 lapból álló foliáns — ma is őrzi az események legapróbb részleteit. A fölkelést a békekötés után föloszlatták és az 1810. év január 9-én ért Pécs városába. Előző nap közgyűlést tartott a vármegye, elhatározván, hogy „e jeles napot, melyen vitéz fiaink, testvéreink és barátaink a csata- piaczról királyunknak és hazánknak teljes megelégedésével dicsőségesen keblünkre visszatérnek, nagy ünnepélylyel fogadjuk.“ Az alispán beszédet tartott s a hazatérőket a „városi ebédlő házakban“ a rendek között összegyűjtött pénzen megvendégelték. Legkésőbb ért haza Éva Pál szent-királyi lakos, ki a győri ütközetnél rabul esett és csak 1812-ben tért vissza. *) Az inszurrekczió legutolsó epizódja az, hogy Koller József prépost óhaja is teljesült, mert egy baranyai, Szabó Mihály nevű, bajnoki magaviseletéért nyert ezüst érmet, ki a vármegye közgyűlésére meghivatván, a tudós prépost általános lelkesedés és „örömkiáltások“ között maga tűzte reá az érmet és az állandó bizottság előtt tett Ígéretéhez képest, megadta neki az első évi 25 forintot.2) A következő pár év egészen megváltoztatta a vármegye képét. 1810- ben, miután hét évig nem volt tisztújítás, szeptember 12-én újra megválasztották a 37 év óta hivataloskodó Kajdocsy Antalt alispánnak és Pethő Imrét másod alispánnak, de a bomladozás jelei itt vannak s a régi gárda kidüledezett. fíoda József siklósi szolgabiró, kit a kormány a franczia nyelv kedvelése miatt 1808—1809 körül rendőri fölügyelet alá helyezett,3) 1810. év márczius havában elhalt. Kissé később Madarász József lemondott főjegyzői állásáról. Bésán János betegeskedése miatt szintén megvált szolgabirói állásától. 1812-ben halt meg Jeszenszky Antal. Kapuvárj János sem akarta tovább viselni a szolgabiróságot. E viszonyok között halt meg elég váratlanul Kajdocsy Antal alispán. 1811. év julius 19-én a vármegye hozzá való őszinte ragaszkodásának emlékét pár szívből fakadó sorral örökítette meg a jegyzőkönyvben. Az alispán halála után Végh István főispán azonnal lejött a vármegyére, mert hisz vérfagyasztó dolgok történtek akkor. A pénz értékének egy ötödre való leszállítása (devalvatió) kimondhatatlan zavart és keserűséget okozott. Sőt elkövetkezett a követválasztás és a követeknek adandó utasítás ideje is, mert Ferencz király augusztus 25-ére országgyűlést hirdetett Pozsonyba. A főispán törekvése az volt, hogy miként a pénzügyi kérdésben az ország összes vármegyéi fölirtak és óvást tettek s talán csak a megbénított Baranya hallgatott ; úgy a követválasztásoknál a megbízható, de sorból kidőlt Kajdocsy Antal helyett oly követ választassák, kit befolyásolni lehet. A követválasztás tényleg jól sikerült. Az 1811. év 1 1) Kj. 1812. 588. — 2) Kj. 1810. 2773. 3) Horváth. Mihály Vili. 334
