Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A S Z A BADS A G U A1lG ZIG. 047 kisebb hadat össze bírt hozni. Fegyverekben is nagy szükség lévén, a vármegye kénytelen volt minden magánfegyvert összekerestetni, azokat a harcz czéljaira fölhasználni. Megtette a vármegye azt is, hogy a nemrég elhunyt Czindery Rókus pellérdi uraság leltárát is föltörette s a kiskorú Czindery Lászlót illető fegyvereket térítvény mellett elvette a harcz czéljaira. Még szeptember 28-áról olvassuk, hogy Baranyából ötszáz embert rendeltek ki az Ercsinél létesítendő dunai hajóhíd mégcsinálására. Mindama nehézségek között azonban, melyeket Baranyának ez évben elszenvednie kellett, mindenesetre legkellemetlenebb a beteg katonák tartása. Már augusztus 10-én a katona-kórház igazgatója jelentette, hogy annyi beteg katonát fognak hozni, hogy azok befogadására a már elfoglalt épületek elégtelenek lesznek. A vármegye egy bizottságot küldött ki, mely megtekintette az egyes, e czélra fölhasználható épületeket s úgy találta, hogy a pálosok kolostora (a mai lyceum), melyben már voltak is beteg katonák, úgy a dominikánusok szerzetháza (a mai színház helyén), melyben a katonanövendékek voltak, valamint a pécsváradi kórház volnának az egyedül alkalmas középületek; a gimnáziumot nem lehetett a tanulóifjúságtól elvenni. Ez épületek mintegy 700 beteget fogadhattak be ; írtak tehát a helytartótanácshoz, hogy ne küldjenek ennél több beteget. Azonban csalatkoztak reményeikkel, mert helyet kellett tovább teremteni, akár hogyan is. Szeptember 6-án jelentette az állandó katonai bizottság, hogy az akadémia (gimnázium), papnövelde, elemi iskola, a pálosok és dominikánusok szerzetei és templomai, két nagy magtár és a katonai ujonczok részére tartott épületeket a beteg katonaság egészen elfoglalta, hol kétezernél több katona feküdt; az újabban jelzett kétszáz beteget tehát nem tudták sehova se tenni, miután a ragályos baj miatt magánházakba a betegeket elhelyezni nem lehetett. Eszterházy herczeg pécsi magtárán ablakok nem lévén s mert padlózata is nedves volt, nem merték azt használni. A barátok szeretetházába a növendék-papság szorult. Eszébe jutott a bizottságnak a püspöki palota is, mely a két szobából álló könyvtár és archivum kivételével, a betegek részére elfoglalható lett volna. De a püspök ebbe semmikép sem egyezett, hiába iparkodott őt Eszterházy László kanonok rábeszélni. A püspök, ki csak nemrégiben 8000 forintos alapítványt tett a Ludovica akadémia részére, kinyilvánította, hogy e részben csak az erőszaknak fog engedni. Az újabb kétszáz beteget valahogy elhelyezték Pécsváradra, bár a kórházkormányzó kinyilvánította, hogy a fölügyelet miatt betegek csak Pécsett lehetnek, mégis újabb és újabb szállítmányokat jeleztek és nemsokára el kellett foglalni a bellyei és bükkösdi kastélyokat is. A püspök sehogy sem akart engedni. Durvább nyilatkozataiért físcális actióval fenyegették, *) újabb küldöttség ment hozzá, az alispán is kérte, kidobással is fenyegették, majd erkölcsi oldalára léptek, Ü Hagyomány szerént, az urakat megkérdezni szokta.
