Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)

Baranya szent-Istvántól a jelenkorig

644 A TÖRÖK KIŰZETÉSÉTŐL jegyzőkönyvekben. A tárgyalások a vármegyén eddig latinul folytak s a jegyzőkönyveket latinul Írták. 1806. év junius havában kezdték a jegyző­könyveket magyarul vezetni. A nyelvezet csiszolatlansága és nehézkessége meglátszik annak sorain; keresik a jó szavakat és helyes kifejezéseket, de nem találják. Sok beszéd tárgya egy jó szótár, muzeum, nemzeti szín­ház s más egyéb. A hazafiui érzelmeket lángra keltő beszédek és viták nem egyszer tárgyai a katona, adó s pénzügy gyei megkínozott közgyűlé­seknek. Az 1807-ik év hosszabb széküresedés után új püspököt, az 1808-ik év pedig új főispánt adott a vármegyének. 1807-ik év augusztus elsején a király Görgey Márton esztergomi olvasókanonokot nevezte ki pécsi püspökké, de csak huszonhárom napig élvezte e javadalmat, mikor Budán meghalt, mely időre 7230 frt 37'/4 kr. esvén, ebből a Kollonics-féle egyez­mény szerént a székesegyháznak 2410 frt 12 kr. jutott, i) Görgey a het­venes években lehetett, mikor a püspökséget kapta (1765-ben a pozsony- megyei Püski-ben plébános volt már). Halála után október 30-án nyerte el a szintén 71 éves ó-gyallai Király József esztergomi kanonok a pécsi püspökséget. Csalódtak azonban azok, kik ennek is közeli halálát várták ; mert csak 1825. év julius 17-én ragadta ki pásztorbotját kezéből a halál. Az elhunyt főispán helyére annak fiát, Végh Istvánt, a korábbi ad­minisztrátort nevezte ki a király. Végh István beiktatását 1808. év márczius 8-án tartotta meg. A kinevezési okirat fölolvasása és a megküldött esküszövegre való hitelés után hosszabb latin beszédet tartott a vármegyéhez, melyre Koller József nagyrépost, majd Madarász József főjegyző feleltek, mit a „főtemplom­ban“ istentisztelet követett. Pár napra rá Király püspök is meghívta a vármegyét márczius 25-én tartandó ünnepélyes beiktatására, mit a vármegye megköszönt, mire a püspök ismét felelt, amaz óhajának adván kifejezést, hogy „a belé helyezett reményben senki magát csalódva ne érezze, mert kötelességeinek mindenkor buzgó végrehajtója lesz.“ Ez év különben egyik nevezetesebb időszaka az országgyűlések törté­netének. Ferencz király saját maga és népei tönkretételének veszélyezteté­sével újra háborúra készült Napoleon ellen s a múlt országgyűlés hatal­massá vált ellenkezése után egy új országgyűléstől keveset lehetett volna remélnie ; meg kellett tehát a magyarsággal szemközt, habár csak szinleg is, politikáját változtatnia. Az országgyűlésnek a királyné koronázása czí- mét adták és augusztus 28-án hirdették ki. Végh István, kit az időben találóan moderator comitatusnak hívtak (moderator = vezető és mérséklő), már előzőleg ismét lejött Pécsre, hogy a követeket saját fölügyelete alatt válaszszák meg s a helyzet ura maradhasson. A vármegyegyülést meg­nyitó beszédében elmondta, hogy jóllehet az országgyűlés czélja Mária Lúd ovika megkoronázása, de azért más munka is vár rá, mert az előbbi országgyűlésről több ügy függőben maradt. Követekül ismét Kajdocsy 1) Brüsztle I. 508.

Next

/
Thumbnails
Contents