Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A SZABADSÁGHARCZIG. 629 bonként 87 frt 36 kr. értéket és 1264 ujonczot. Az egészszel mihamarább kellett végezni. Úgy a katonaság, mint az élelmezés ügyében külön választmányt szerveztek, annak Petrovszky, ennek Kajdocsy állott az élén. A föladat nehéz volt ; a választmány tagjait megeskették. A két választmány már harmadnap elkészült tervével és a közgyűlés elé terjesztette, mikor új intimátum jött a katonaság iránt, hogy azok már február 15-érc állítandók és legfölebb április 15-ére teljesen készen kell lenniök. Zsidók ez időben katonák nem lehettek. Képzelhető az általános nagy munkálkodás és mellette a zavar, mely a vármegye minden emberének homlokára verejtéket gyűjtött. Hozzá járult ehhez, hogy se Tolnának, se Somogynak nem volt alkalmas helye, hol katonáit összegyűjtse és kitanítsa s így az összes népet Pécsett, a pálosok kolostorába helyezték el, kiköltöztetvén onnét a Pécs városa által betelepített bérlőket.1) Némi nehézségbe ütközött ugyan az egyházi javaknak katonai czélra való alkalmazása, de az idő rövidsége kivételt tett a szabály alól. Az első terv, úgy látszik, az volt, hogy a pécsi had a „rhenusi táborba“ szálljon. Még a tél folyamán 182 embert küldöttek oda,2) majd azonban Eszterházy Antal negyedik hada (phalanx) vette Pécsnek útját és e hadakkal egyesülve, az Alduna vidékei felé vonult.3) ,1797. év április 13-án olvasták őfölsége április 10-én Bécsben kelt és Baranyához küldött levelét, mely a nemesi fölkelést rendeli el s annak élére a Dunántúl vidékein Eszterházy Miklóst állítja. A fölkelés szervezésével a vármegye Kajdocsy Antalt, Pethő Józsefet, Szányi Ferencz kanonokot, Kapuváry Károlyt és Mihálovics Józsefet bízta meg. A leirat nem tartotta lehetetlennek, hogy a háború Baranyát is érinteni fogja. A vármegye fölirt, hogy a fölkelés egységes szervezésére az 1541. év 22. és 1715. év 8. t.-cz. értelmében országgyűlés egybehivását tartaná szükségesnek. Ez volt Baranya első lépése, mikor a kormány intézkedéseinek törvényességét vita alá vette. Őfölsége erre április 19-éről külön leirattal felelt, mely szerént e haladékot nem tűrő ügyben sem az országgyűlés megtartására, sem a törvények szigorú betartására, hanem csakis a haza védelmére és arra kell gondolni, hogy a nemesi fölkelés a szükség követelményeinek minél inkább megfeleljen. A rendelkezéseket tehát a vármegye megtette és már április 20-ára közgyűlést hívtak egybe, melyre — itt először — a két ref. felekezet nevesebb lelkészeit és a pópákat is behívták. A tervet hamarosan kidolgozták. E szerént az uradalmak a fölkeléshez arányosan tartoztak hozzájárulni. Pécs város saját ajánlata szerént egy lovast és húsz gyalogost adott. Szabad-Szent-Király nyolcz lovast, a dinnyeberki nemesség két lovast, a kishajmási és karáczodfai nemesek két embert (saját ruházatban), a káptalan fejenként egy lovast ad, leszámítva Pethőt, Szányit és Koller József (az iró) kisprépostot, kik 150 írttal megváltották magukat. A pécsi akadémia tanárai Dömötör Ignácz szolgabiróval egyezkedtek a megváltás ») Kj.J1797. 9. — a) Kj. 1797. 33. — ») Kj. 1796. 65,
