Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A SZABADSÁGHARCZIG. 621 fölosztás csak „eszményi“, mert a közgyűlés további határozata szerént az összeget magánadakozásból gyűjtik egybe. Julius 15-én szervezkedett a bandérium és Orczy László báró értesítése szerént, augusztus 24-én kellett megjelenniök s a bandérium augusztus 12-én Pécsről megindult. A szép bandérium tagjai a következők voltak : vezérök Petrovszky Zsigmond másod alispán, tábori káplán Bésán Ignácz akkor h.-hetényi plébános, később kanonok, adjutáns Bésán János íbbiró. A hadnagyok (Locumteneusok) Petrovszky János földesúr, Jeszenszky Antal táblabiró, Bésán Gábor, Melczer Ignácz táblabiró. Közbandéristák : Bálovics Zsigmond táblabiró, Mihálovics József földesúr, Boda József szolgabiró, Salamon Sándor táblabiró, Jankovics Mátyás hely. biztos, Pákozdy László megyei alügyész, ki zászlótartó volt, Kardos András esküdt, Kapuváry János esküdt, Nagy Imre, Bálovics Pál, Dömötör Ignácz szolgabiró, Bar- thos József esküdt, Petróczy László esküdt, Balaskó István, Petrovszky Zsigmond provisor, Perezel Antal földbirtokos, Grabarics Antal, a pécs- váradi prefektus fia, Ujváry József, Koller Ignácz esküdt, Fekete Máté esküdt, Sey László és Sej’ Máté, valószínűleg Sej’ Antal káptalani prefektus fiai, Országh István magánzó, pécsi lakos, Stróbl József magánzó, Balog József esküdt, Nagyajtai Ferencz, Kata Ferencz Szent-Királyról, egy kirurgus és két trombitás. Az uraságokat tisztes távolban szolgasereg kísérte. ') Az ünnepélyek Budán lezajlottak, a bandérium is visszatért és Orczy báró, az ünnepélyek rendezője, annak emlékére egy rézmetszetü képet adott Petrovszkynak, mely a koronát és a koronajelvényeket ábrázolta. Petrovszky azt a vármegye asztalára tette le s a vármegj’e a daliás bandérium dicsőségének emlékére elhatározta, liogjT azt díszkeretbe és üveg alá téteti és a vármegyeház üléstermében fölfüggeszteti. A kép mai napig meg van s ott függ a közgyűlési teremben. Az ünnepély lezajlott, de a költség, melybe az került, sehol se nyert füdözetet. Hiába küldte a vármegje leveleit a földesurakhoz, pénz nem érkezett. Nem is csoda, mert a nagy allódiumok tulajdonosai, kiknek akkori adójuk rengeteg birtokaik után 15—16-ezer forintra emelkedett, a szerény Baranya urait nem ismerték, Baranyát soha nem is látták, hanem csak hasznát húzták és a megyegyüléseken prefektusaik, vágj’ ügyvédeik által képviseltették magukat, lenézték a többi gentryt és a többnyire hivatalaik után élő vagyontalan nemeseket. Különösen mióta Német-Bóly, Siklós és Sellye uradalmai egyetlen Batthyány kézbe egj’esült, a hatalmas püspöki és vele vetélkedő pécsváradi (akkor már fiskális) uradalom oly messze állottak a többitől, hogj’ hasonlítani se lehetett. A papság templomain kívül soha se lelkesült más ünnepéljmsségeken és ígj’ a bandériumnak majd egész költsége födözetlenül állott. Csupán Eszterliázy Miklós küldött a bandérium czéljaira száz aranj’at, úgy Baranj’ának jóformán legszegényebb földesurai, Boronkay József és Vranits Pál küldöttek hatvan forintot.2) ') Kj. 1790. 535. — 2) Kj. 1790. 258. és 400.
