Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
606 A TÖRÖK KIŰZETÉSÉTŐL tartótanácshoz terjesztették, honnét azok csak 1781-ben érkeztek vissza és julius 6-án tárgyaltattak. Nehézséget okozott az iratok fölküldése alkalmával, hogy a püspök s káptalan birtokaira vonatkozó szerződések, melyekkel a birtokok jogi minősége megállapítható lett volna, a püspöki levéltárban voltak s a vikárius a széküresedés miatt állítólag a felelősséget elhárítandó, az okiratok kiadását megtagadta. A május 21-én 1781-ben kelt intimátum szigorúan elrendelte ez iratok kiadását azzal, hogy azokat lemásolják és visszaadják. A gyűlésen jelenlévő Nimkovics György prépost az iratok kiadása iránt most már annál kevésbé akart nyilatkozni, miután a Pécsett lévő püspököt is meg lehetett kérdezni. A gyűlésből kiküldött Salamon Sándor és Orlovics János a püspöktől ama nyilatkozattal tértek vissza, hogy az iratok kiadása, miután azok visszajönnek, nem ütközik nehézségbe. Kérdés merült föl a vármcgyegvülésen, vájjon Megyer-puszta Pécs hatóságának területéhez számíttassék-e, melyet egészben a pécsiek, nemesek, szerzetesek s egyéb magánosok bírnak. A vármegye azt 1542. év 35-ik és 1587. év 21. t.-cz. alapján a vármegye hatósága alá vette. Miért tette a vármegye ezt a föl szabadi tási okmány nyílt rendelkezése ellenére, azt alig lehet megérteni. Annyi bizonyos, hogy a fölszabadulási ünnepek alatt Pécs nemesei, úgy mint a káptalan, tüntetőleg távol tartották megukat. Legalább nincs semmi nyoma, hogy abban részt vettek volna. A fölszabadítást a törvények értelmében, minthogy vételtermészetü volt, birtokba vezetésnek (statutionak) kellett követnie. Ezt a kalocsai káptalan teljesítette, melyben a vármegye részéről részt vettek : Czindery Rókus, Petrovszky József, Bana Péter, Bésán Imre, Bana Máté, Petrovszky Zsigmond, Jeszenszky Emánuel.x) Ezek közül egy se volt pécsi lakos. A kormány a püspöki szék üresedését nemcsak Pécs város ügyeinek rendezésére használta föl, de egyúttal újra rendezte az egész püspökséget. 1780. év junius 2-án Mária Terézia levelet intézett a római pápához, melyben előadja, hogy a zágrábi és pécsi püspökség határai miatt nehézségei vannak, melyek közé a szerémi és boszniai püspökségek esnek. — Ennek rendezése végett, főkegyúri jogánál fogva, a pécsi püspökségtől több részt elvesz, melyeket a szerémi és boszniai püspökséghez csatolni vél szükségesnek, miután a pécsi püspökség oly nagy, hogy a megcsonkítás mellett is elég jövedelme marad a pécsi püspöknek és a káptalannak.a) E levélben megjelöli azokat a részeket, melyeket el akart venni, hallgat azonban arról, melyek a püspökségnek megmaradnának. Tudvalevőleg a török kiűzetése utáni intézkedés a pécsi püspökséget az eredeti szent István alapítólevele értelmében óhajtotta visszaállítani. A püspökség határa a Száva volt s csak a zágrábi püspökség közötti határokat nem bírták teljesen megállapítani. Mária Terézia által javasolt elvonás megegyez a mai állapotokkal, mely szerént a püspökségnek tizenhárom plébániában i) Lib. Reg. 451. 1. 162. — 2) Lib. Reg. 51. 271.
