Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
5Ô4 Á TÖRÖK KIŰZETÉSÉTŐL a hites jegyző pedig bemutatta az alapokat, melyekből a váltságdíj merítendő. *) 1771-ben folytatták az alkudozást. A junius 11-én kelt intimátum következtében a július 3-án tartott közgyűlésen a kérdést újra fölvetették, melyből kiderült, hogy a város akkor már 25.637 frt készpénzt tett le, kérvén egyúttal, hogy a püspök állapítsa meg végre a földesúri jogait, melyekre igényt támaszt. A vármegye erre komolyan megintette a várost, hogy ezek kutatásába ne avatkozzék, míg a távollevő püspöknek az okiratok megküldetnek. A püspök azonban semmit se tett; Pécs sürgette az ügyet s új előterjesztést intézett őfölségéhez, mire 1772. év november 9-én és 1773. év április 5-én kelt újra sürgető intimátumok érkeztek a vármegyéhez, melj’ek fölkérték a püspököt, hogy adja be feleletét, nehogy az ügy „halhatatlanná“ váljék (ut negotium evadat immortale). 1774-ben a vármegye ismét bemutatta a püspöknek a pécsiek sürgető kérelmére 1773. év deczember 27-én kelt ultimátumot, melyre a püspököt a következő közgyűlésen (1774. márczius 14.) újra fölhívták. A huza-vonát a pécsi püspök, saját állítása szerént, a Pécsett lakó nemesség érdekében tette ; kitűnik ez a domestica (megye-adó) összeírásánál a nemességhez mondott beszédéből, kijelentvén a püspök a pécsi nemeseknek, hogy megadóztatásuk kikerülhetetlen. Neki ebből ugyan semmi haszna, ellenkezőleg a nemesek érdekeit és tekintélyét (splendor) mindig szivén viselte s őíolségénél s a kanczelláriánál érdekükben minden lépést megtett, de csak munkájának sikertelenségét érezte s azt, hogy a fölsőbb elhatározások meg nem másíthatok. 1775. év augusztus 31-én kelt az a királyi rezoluczió, mely kimondja, hogy őfelsége erősen elhatározta, hogy a nevezett püspöki várost, a ^királyivárosok sorába fogja emelni s ennek sikeresebb keresztülvitele tekintetéből két kir. biztost küld : Sauska Antal kir. tanácsost és Krusper Pált, a bácsi kamarális kerület főnökét, a kincstári érdekek képviseletére. Az utóbb, ez korábban, de mind a kettő Baranyából jutott magasabb tisztségre, kiknek egyúttal kötelességükké tette meghatározni az adóösszeget, melyet Pécs városa ezután már nem a vármegyének, hanem egyenesen a magas kincstárnak fizet. A biztosoknak azután volt alkalmuk, hogy az ügyet elhúzzák. A fölszabadítási perben, Csáky gróf elnöklete alatt, mint bírák működtek : Pfeffershofer József, Mednyánszky József báró, Erdődy József, Sauska Antal, Radkovics és Bacsak. A fölszabadulási kérvény benyújtásánál elsőben is az a kérdés támadt, vajon képes leend-e Pécs városa az előreláthatólag nagyobb összeget képező fölszabadítási díjat befizetni s felelet végett a főispánhoz, tehát az érdekelt püspökhöz fordultak. A püspök akként nyilatkozott, hogy Pécs városa nem leend képes oly áldozatra, mert eddig is tetemes adósságok terhelik, mely a rossz gazdálkodás folytán egyre szaporodik. Pécs városá- 1 1) Kj. 1771. 435.
