Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A TÖRÖK KIŰZETÉSÉTŐL 592 beu Bohus Imre, akkori pécsi kanonok, 1000 irtot ajánlott föl, hogy annak kamataiból a jezsuiták a philosophiát is tanítsák, mely akkor inkább szemináriumi tantárgy volt, illetve átmenetet képezett a theologiai tanfolyamra. Magasabb iskolák már 1720-ban voltak.l) A jezsuiták egész eltörlésükig az iskolának éltek teljes egyhangúsággal. 1761-ben egy „schola nobilium“ iskolát állítottak föl a jezsuiták, melynek folytatását a püspök, nem tudni minő okból, eltiltotta.2) 1766-ban merült föl újra a pécsiek panasza, első sorban a nemesek ellen, kik adózási kötelességeiknek vonakodtak eleget tenni, ama kifogással élvén, hogy ők a város és a püspök közötti súrlódásoknak okai nem voltak s így e határozatok őket nem érinthetik, annál kevésbé, mert ez ügyben se meg nem idézték, se meg nem hallgatták s a város most ellenük folyamodván, mint fölperes lép föl. A vármegye az ügyet a hely- tar1 ótanácshoz küldötte. A vármegye által minden cselekvésében korlátolt Pécs, hogy fölszabadítsa magát, 1767-ben a legfölsőbb kir. tanácshoz benyújtotta kérvényét, mely azt ugyanez évben véleményadás végett a vármegyéhez, ez pedig 1768. év január havában Pozsonyba küldte a püspök után, A püspöknél e törekvés nem talált ellenzésre s a kérelemhez a kivitel iránt részletes előterjesztést csatolt, melyhez a pécsi káptalan május havában, mikor az ügy fölterjesztendő volt, egy külön informáczióval járult, melyben kijelentette, hogy ő (a káptalan) ép oly földesura Pécsnek, mint a püspök a donatió. alapján, habár a püspöki prefektus, mint telj hatalmazott azonnal kijelentette, hogy a káptalan előterjesztése őt nem érinthette. Mégis a következő közgyűlésen jónak látta a püspöki prefektus a káptalan ellen protestatióval élni, fölhozván ez alkalommal az 1743. év deczembez 13-án kelt királyi rezolucziónak vonatkozó pontját, mely ekképen szól : „A mi pedig a pécsi káptalannak a Pécs városa fölötti s a püspökséggel való közös uralmát (condominium) illeti, melyet a káptalan vitássá tett, erről őfölsége a legkegyesebben azt határozta (decrevit), hogy a jövőben a földesúri jog Pécs városa fölött egyedül a pécsi püspök urat illesse.“ Tiltakozik tehát az ellen, hogy valamely módon a káptalan által képviselt tiszteletre méltó papi és nem püspöki városnak tekintessék, mire a káptalan prépostja, Kristovics Imre, visszatiltakozott. A káptalan csakugyan igen elkeseredett pörbe keveredett a püspökkel; a földesúri jog- közössége végett folyt a vita. A káptalan ugyanis Klimó püspöksége idejében jogai érvényesítésére nyíltan lépett föl; elsőben a püspöki uriszékre küldötte embereit. A püspök azonban nem adott nekik szavazatot, hanem elparancsolta a küldötteket. Később a káptalan a templom részére bort akart a városba hozni, de mivel a püspök borbehozatali tilalmat adott ki, a templom borait ^em eresztették be, a behozottakat pedig „contraband“ alá vették. Ebből a püspök s a káptalan között per keletkezett, melynek folyama alatt a káptalan, hogy a püspök ellen nyomást gyakorolhasson, i) i) Acta Jezsuit. fasc. 7. Nr. 22. — 2) Acta Jezs. fdsc. 7. 20.
