Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
 SZABADSÁGHARCZIÖ. 589 ebbeli megbízását a panaszok nagy halmaza miatt, úgy azért is, mert a nép részére kirendelt védőügyvédek ez eljárást nem tartván törvényszerűnek, érte díjaik megállapítását se kérhették volna. A hangulat tehát mindig elkeseredettebb lett. Különösen a német- bólyi uradalom németjei voltak azok, kik kimondták az elvet, hogy a szentirás szerént csak tizedet tartozván fizetni, ezután a kilenczedet nem teljesítik és csak robottal tartoznak az uraságnak. A tizedet pedig a földeken hagyván, többi termésüket haza hordják. Már aratás után, augusztus 5-én, a behordás megakadályozására a vármegye kiküldte pandúrjait, de ezeket a németség visszaverte Az alispánnak tehát katonai segélyről kellett gondoskodnia, de a katonaság Írásbeli megbízást, határozott utasítást kívánt, mi az ügyet nagyon késleltette. A nevezett uradalom emberei már augusztus 6-án délután százanként jöttek Pécsre, megtöltvén a marha-teret s botokkal fölfegyverkezve a városra rohantak, a piaczot, utczákat elállották, némelyek a vármegyeházra tódultak, mások az alispán lakását vették körül, mások a megyei börtönre rohantak s követelték, hogy ereszszék szabadon a nyomjaiakat s bólyiakat, kiket a vármegye, a Kassán július havában tartott népgyülésen, mint a kilenczed megtagadásának indítványozóit, elfogatott s börtönbe vettetett. A föllázadt nép annak árán, hogy az alispán a börtönben sinlődő- kel szabadon bocsáttatta, lecsillapult s eltávozott, mire legott közgyűlést tartva, a pandúrok számát 50 lovas- és 150 gyalogosra emelték s az eredményt a helytartótanácsnál bejelentették. Fölsőbb utasításra azután a kormány Balogh Jánost, a kir. tábla assesorát küldteJBayanyába kir. biztosnak. Mielőtt azonban az ide érkezhetett volna, Siklóson ütötte föl fejét a lázadás, mely abból eredt, hogy az uradalom az egész, fél s negyed telkeket nem akarta az adott utasítás szerént kiegészíteni, de azért a kirótt szolgál mányikat egészben követelte. Siklós vidékének népe, mintegy, öt- ^szá,zan, jól fölfegyverkezve s puskaporral is ellátva, támadták meg Siklós várát. Egész ostromot vívtak, bár csekély sikerrel, mert a vár falai s kapui megvédték az úrbéri küldöttséget s az úriszéket.1) Bozsok község pedig az ellene küldött pandúrokat elfogta és fogva tartotta. Ily lázadások megszüntetésére végre a kormány a vármegye rendelkezésére bocsátotta a katonaságot;2) mi több, még a szomszédos vármegyék és Slavónia részére is kiadták az utasításokat, s így a kir. biztosnak a katonaság jelenlétével, szabályos eljárása s az úriszékek gyors és engedékeny működése mellett sikerült az 1766—67-iki tél folyamán a csendet s rendet helyreállítani. A parasztzendülés alkalmával teljesített nehéz munkáért a vármegye Hojtsjr alispánnak 500 frt, a főjegyzőnek 450 frt, Koller Mihály, Nagy János, Tanyi László, Bőd a Imre, Balaskó Sándor, Bann Máté, Hojtsy Benjámin, Némethy Sándor táblabiráknak egyenként 200 frtot, a vármegyei ügyész- és esküdteknek 100—100 forint díjazást állapított meg. J770. év május havára esik Józsefi császárnak látogatása Baranyában és Pécsett. Május 2-ikát Szigetvárott töltötte, honnan 3-án Indult i) i) Aida Paulinám és Kj. 1767. 280. lap. — 2) 1766. szeptember 22-iki rendelet.
