Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A TÖRÖK KIŰZETÉSÉTŐL 5áO gál. A biro nem a vármegyei, hanem az úgynevezett széki börtönbe került, mert megválasztása törvénytelen. Pécs város ebbeli panaszát Bécsbe egy küldöttség által terjesztette föl, mire fölülről mindkét fél újbóli kihallgatását rendelték el. A püspök ekkor távol volt ugyan, de Pécs se jelent meg a vármegyeházán ; a bíró pedig nem mert elmenni és Ujváry László jegyzőt, Blasovics Antalt s Makay Lászlót küldte el maga helyett a vármegyére azzal az üzenettel, hogy panaszaik bővebb összeírása folyamatban van s majd az illetékes hatóság előtt fognak megjelenni. A vármegye ily szellemben felelt és a helytartótanács előtt védelmezvén magát Pécs város által fölterjesztett néhány panasz ellen, minők : hogy az alispán Pécs bíróját, mert Zombory György borait behozni nem engedte, 200 botbüntetéssel fenyítette s hogy Kapu- váry Márton egy pécsi alattvalót elfogatván, megölette; mindkettőre tagadással felelt a vármegye. Az ügy hosszasan húzódott, a helyzet mindinkább tarthatatlanná vált, mert egyrészt Pécs város nem fizette meg a faizási adót, másrészt a vármegye, különösen az iparosok között, pártot szerzett magának s a püspöknek a város vezetői ellen. Mohács is 1746-ban panaszt emelt, hogy bírója közel egy év óta fogságban sinlődik, mely idő alatt az alispán mindenféle igaztalansággal kínozza. Végre elhatározta a fölsőbbség, hogy az ügyet királyi biztosok -által rendezteti. A királyi biztosok 1747. év január 23-ikára hirdették ki a közgyűlést Baranyavármegyébe ; mint ilyenek megjelentek : vásonkeői Zichy Ferencz gróf, győri püspök és Patusics Sándor kir. tanácsos, kik a mondott napon, Somsich Antal somogymegyei alispán segédlete mellett, az ülést meg is nyitották. Az ülésen, a közgyűlés rendes tagjain kívül, mások is számosán jelentek meg, de a tulajdonképeni bíróságot, a biztosokon kívül, Gadóczy Rőth Sándor fehérmegyei alispán s ugyan oda való s veszprémi táblabirák képezték; jegyzőül Hojtsy Mihályt alkalmazták. A győri püspök és Patusics kir. tanácsos valószínűleg a püspök vendégei voltak, kiket a tárgyalásokra eleve jól megpuhítottak, mert nagyobb veszteség s botrány kikerülésének reményében, a püspök február 1-ig tartó bíráskodása alatt, minden, a biztosok által indítványozott követelésbe beleegyezett s nyomát se láthatni nála az előbbi kérlelhetetlenségnek. A tárgyalás folyama szerént előbb a mohácsiak terjesztették elő panaszaikat és csak azután következett Pécs, melynél a püspök kijelentette, hogy arra nézve ő maga el nem járhat, mert a káptalan, papnövelde és templom is részes abban, mire a káptalan kijelentette, hogy ő is kívánja a kir. küldöttség határozatát. A püspök e nyilatkozata csakis áz erdőre s faizásra vonatkozott, mert a további szerződéseket a püspök maga kötötte a várossal. Nem akarunk a tárgyalás egyes részletéibe bocsátkozni, csupán any- nyit jegyezünk meg, hogy Mohácsra nézve új összeírást rendeltek el ; Pécsre nézve pedig a legfőbb kérdés a faizás lévén, nehogy a káptalan és templom jogai megsértessenek, azt határozták, hogy az erdőből egy
