Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A TÖRÖK KIŰZETÉSÉTŐL állami kezelés alá került. Radanay a papi javakat az államtól szerződésileg!kibérelvén, Pécset csakis a tizedekben bírhatta a püspök, mert mint láttuk, a regálékat az állam magának tartotta fönn~áT)érleti szerződésben, ezekre nézve pedig a kincstár valószínűleg a várossal kötötte meg alkuját; mutatja az a körülmény, hogy 1697. év julius 17-én a káptalan panaszosan fordult a neo acquistica comissiohoz, hogy Pécs város nem engedi meg saját borainak kimérését.1) Maga a vármegye se tekintette úgy Pécs várost, mint a többi községeket, habár a vármegyéhez tartozónak is tartotta, egy fokkal magasabb rangra emelte. így 1698. év szeptember 18-án a pécsi adózás szabályozására a vármegye azt indítványozta, hogy a jelenlévő királyi comissiot meg kell kérni, hogy úgy Pécs, mint Baranya- vármegyének adóját külön a város s külön a vármegyei küldöttek közbejöttével állapítsák meg. 2) A vármegye és város adóügyét tehát már akkor különálló jogügyletnek tekintették. A pécsi megyés papságnak nyújtott „új adomány“ Pécs város helyzetét megváltoztatta, mert habár Pécs város a nova donatio kiadása előtt tizenhat pontból álló kérelemmel védte eddigi jogait és ott fönt is a város nagyobbára németekből álló lakosságára is tekintettel voltak, mégis csak a nova donatio előtti adományozásaik s az új építkezés kedvezményeire voltak némi figyelemmel. Az új adomány, luytpdik pontja a várost |>üspöki és káptalani városnak hívja (Episcopalis et Capitularis civitas), de a rendelkezési jogot egészen a püspöknek adja s az urasági jog korlátozásait körülvonalazza és utasítja a pécsmegyei papságot, hogy igyekezzék Pécs városával egy ességet létesíteni, mely Eger városának adott előnyök mintájára készülhet. Úgy látszik, Nesselrode püspök kinevezésétől 1711-ig nem tartózkodott itt, semmi nyoma sincs ez idő alatti működésének; 1711-ben merül föl először a kérdés, hogy a pécsi vám jövedelme kit illessen : a várost, vagy a püspököt, illetve a klérust ?3) Nesselrode föllépésével a közügyek terén Pécs város helyzetének kérdése is szőnyegre került ; a püspök ugyanis eltekintett a nova donatioban adott utasításoktól az egyezkedés létesítésénél és egyszerűen elkezdte földesúri jogait gyakorolni, mit Pécs jogai megnyirbálásának tekintettek. A város tehát maga kényszerült a püspök ellen port indítani. Pécs város akkori bírája a keresetet arra alapította, hogy a püspöknek nincs Pécs fölött úri joga (jus dominale).4) Az ügynek elbírálásával a király az esztergomi érsek elnöklete alatt egy bíróságot bízott meg, fölhíván a püspököt az úri jog igazolására. Nesselrode azonban a nova donatio okmányain kívül semmi okiratot nem bírt fölhozni s a bíróság nem is oldotta meg a kérdést. Nesselrode óhaja szerént, 1714-ben a király oldotta azt meg, kijelentvén hozott határozatában, hogy Pécs városát az „új adomány“ szerént Egerrel azért nem lehet összehasonlítani, mert Eger ellen annak püspöke a teljes urasági jogot kimutatta, de az Egernek szánt jogelőny i) i) Diaria 71. lap. — 2) Kj. 1698. 12. — 3) Kj. 1718. 38. — *) Acta Jesuit, fasc. 4. 24
