Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A SZABADSÁGHARCZIG. 56Í Sokat lehetne ezekhez hasonlót még elmondani, mi azonban inkább a két református tractus monographiájához tartoznék. Csupán azzal akarjuk a református vallásuak múlt századbeli sorsának ecsetelését befejezni, hogy a küzdelem a következő két évben tetemesen enyhült; új szellem támadtr^Az elkeseredettség megszűnt, a hullámok lecsendesedtek. \178lJ év október 29-én született meg a „Resolutio de Tolerantia Chrisrmar („Királyi rendelet a keresztény türelemről“), melyet Baranyában 1782. év január 15-én hirdettek ki s a melyet a távollévő főispán levélbelileg külön figyelemre ajánl. Követi ezt az 1782. év márczius 26-iki resolutió, mely az előbbinek pótlása. E két okirat hivatása a keresztény felekezetek viszonyainak gyökeres átalakítása, mi azonban már a köztörténet köréhez tartozik. A görögkeleti vallás ügye a Pécsett 1691-ben megtartott gyűléssel nagy kárt szenvedett. A katholikus egyházzal való egyesülés által számtalan görög plébánia teljesen megszűnt, népe elveszett, elköltözött, vagy elmagyarosodott. —- Sásdon és egyéb, különösen hegyháti helyeken, hol előbb virágzó plébániák voltak, ma nyomát se találjuk se nyelvüknek, se vallásuknak. Pécsről, mint tudjuk, itéletileg űzettek ki, mert nem akartak egyesülni és Ráczvároson ütöttek tanyát, hol plébániájuk volt, de ma már semmi más nincs ott, mint a régi szerb temető és ha a kormány azon az állásponton maradhatott volna, melyből kiindult, ma már annak nyoma se volna Baranyában. A tett Ígéretek és szerződések kényszerítették, illetőleg az azok érvényesítéséből támadt viszonyok, letérni a megkezdett útról, habár alárendeltségüket ezután is és folyton éreztették. így tudjuk, hogy Duna-Szekcsőt, mely a görögkeletiek egyik főfészke és püspöki széke volt, részben a görög püspökség nyerte adományban, de ettől eltekintve, azt újra másnak adományozták, a comissiot pedig utasították, hogy a görög püspököt más úton elégítsék ki.*) A Bezerédy-család és Hellepront kiváltságokat nyertek a szekcsői püspök ellen. 2) Később a görög püspöktől még azt a házat is el akarták venni, melyet magánúton Kövér Pál, Szekcső egykori birtokosától vett, s) a mi azonban nem sikerült. A püspökség tehát közvetlenül a török harczok előtt alakult és a XVII. század végén ott már görög püspökséget találunk. 1721-ben, mikor e vallás követői már erősen megfogytak, a görög püspököt Melinkovics Nikanornak hívták és a canoniea-visita följegyzése szerént, uralma alá tartozott Baranya tizenkilencz és Tolnavármegye két községgel. Összesen huszonegy pópa állott alatta, ide nem értve azokat, kik Duna-Szekcsőn voltak, hol a pópa két segéddel őrködött a lelkek fölött. Valószínű, hogy ez volt egyúttal Duna-Szakcsőnek utolsó püspöke, kinek halála után 1727-ben a dolgok állása fölött vizsgálatot tartván, őfelsége 1733-ban Dimitrovics Vasil budai és fehérvári görög püspök joghatósága alá rendelte a mohácsi és szigetvári districtusokat, hol azelőtt 36 i) Neoreg. fasc. 1307. Nr. 51. — 2) Kj. 1703. 101. — ») Kj. 1733. 396.
