Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A SZABADSÁGHARCZIG. tizennégy év alatt huszonháromra szaporodott a plébániák száma, beleértve Mohácsot és Siklóst, mégis ama megjegyzéssel, hogy Berkesden nem volt plébános, mert ezt a ráezok 1704-ben megölték, *) hanem csak licen- tiatus s hogy a csonka-mindszenti pap sem élt már. Tolnavármegyének viszonyai e tekintetben még rendezetlenebbek, alig volt egy-két plébánosa. A püspökség drávántúli részét pedig senki se képviselte. Az egyházi zsinat föladata volt megállapítani, mely helyek azok, melyeket az egyes plébániák elfoglaltak, kijelölni a plébánosok és licen- tiatusok jogkörét és kötelességeit s meghatározni a néptől járó fizetéseiket és a stólát. Az első pontban, mely a megjelent és a jelen nem lévő papságot is elősorolja, nagy tömegét találjuk a romban heverő templomok megjelölésének, mi a püspök s őt környező kanonokok részére irányadóul szolgált volna, új plébániák alakításánál. A plébánosok fizetésének megállapítására nézve Nesselrode kellően s elég gazdagon gondoskodott. Ez képezi az egyházi zsinat legfőbb tárgyát, mely a járandóságokról tizenkét pontban, a plébános házáról két terjedelmes pontban, a stoláris jövedelmekről kilencz pontban tárgyal s egyéb jövedelmekről még külön három pontban gondoskodott. Ugyané pontok a licentiatusokra és a tanítókra is kiterjedtek. Nesselrode e kedvezményeinek meg is lett az eredménye. A kath. plébániák a XVIII. század huszas éveinek elején mindjárt nyolczczal szaporodtak. A püspökségnek tehát ekkor Baranyában harmiriczegy plébániája volt. Az ő uralma alatt a plébániák tovább nem szaporodtak. Az ő idejében támadt szebényi plébánia a pécsváradi apát érdeme. Egészen 1750-ig, tehát Berényi uralmának végéig, a plébániák tizenkettővel szaporodtak. Legnagyobb szaporodás esik Klimó és Eszterházy püspökök idejére, har- minczegy plébániával erősödvén meg a püspökség Baranyában, míg a XIX. század eddigi összes szaporodása plébániákban és kuratiakban 18-ra számítható. A plébájqiák^számának ily lassm-nmelkedését, ide nem értve a vármegye kezdetleges néptelenségét, főleg az okozta, hogy az uraságok csak nehezen határozták rá magukat, hogy a községeknek templomokat építsenek. Az uraságoknak ezt a kormány tette kötelességévé. Évtizedek folytán nem egy intimatum jött e részben a vármegyéhez, melyekben az uradalmakat újra és újra fölszólították, hogy templomokat, paplakot, iskolát építsenek, de a vármegye a nagy uradalmakkal szemközt, melyeknek gazdáit soha nem is látta s kik mind magas tisztséget viseltek, nagyon is tehetetlen volt. Maga a főispán, ki a püspök volt, járt elől. A püspöki Himeshaz 1722 körül maga építette templomát, de Kárász és Lancsuk 1773-ban, Nádasd 1771-ben, Püspök-Szent-Erzsébet 1787-ben, Püspök Lak 1788-ban emelkedett plébániává. Lehet-e tehát csudálni, ha a többi uradalmak is késtek ? Meg kell itt említenünk, hogy Baranyavármegyének ama plébániái, mei) Brüsztle II. 210.
