Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)

Baranya szent-Istvántól a jelenkorig

A SZABADSÁGHARCZIG. 533

1705-ben indult meg Vak Bottyán dunántúli hadjárata, hogy Rákó- czynak az elfoglalt területeket visszaszerezze. Ez Paks táján a Dunán átkelvén, hadait november elején három irányban küldte szét a hódítás keresztülvitelére. A Balogh Ádám, Hellepront János — az egykori alispán-jelölt — és Sándor László ezredesek által vezetett hadoszlop Tolna városán Baranyának indult és megvette Bottyánvárát, Pécset és Siklóst, mindhármat rohammal, sőt Eszékre is gúnyosan tekintettek a Dráván át. Míg most Hellepront Szigetvárnál maradt vigyázóul, mert ezt Hűin parancsnoksága alatt nem sikerült bevenniük, a sereg többi része Zalame- gyébe hatolt.x)

Pécs és Siklósnak ez 1705-iki ostromát, úgy látszik, se pusztítás, se öldöklés nem tették nevezetessé.

1706. év január 17-ről olvassuk, hogy Nehem, a pécsi parancsnok, ki később Slavónia főkormányzójaként szerepel, fölhívására megállapítják a szükséges élelmi szereket. Ezt az egész vármegyére kivetik, leszámítva mégis Siklós vidékét, mely Rákóczy pártján állott. Nehemet azután huzamosan pécsi parancsnoknak nevezik az iratok, bár Nehem az egész He- berstein-féle had élelmezését három hóról három hóra Baranyára róván, parancsnoki tisztje csak mellékes volt s a fődolgát Baranyának a rácz katonaság által való függőben tartása képezte.

De azért továbbra is a harcz tüzében maradt Baranyaváriríogye és Pécs városa.

Bottyán Sopron ostromlása alkalmával azt a hirt vevén Hellepront- tól, kit Szigetvár fölügyeletével hagytunk el, hogy a ráczok ismét nyughatatlankodnak s nagyobb tömegekben csapnak át a Dráván : elhatározta ezek megfélemlítését s útját Székesfehérváron át, melyet megostromolt, Baranya felé vette. Ekkor Pécsett ment keresztül s a Dráván átkelvén, mintegy két hetet töltött Slavóniában a ráczok megzabolázására, honnan Földvárra tért vissza, valószínűleg ismét Baranyán át.

Slavóniai portyázása alatt Heberstein, ki a ráczok vezére és eszéki várparancsnok volt, úgy látszik, nem merte őt megtámadni, hanem várába visszavonulva, behunyt szemmel nézte annak garázdaságait. Azonban, alig, hogy Bottyán távozott, Nehem báró pétervári tábornok és Slavónia kormányzója hadaival egyesítette seregét s áttörést szerveztek a Dráva balpartjára. Wagner jegyzése szerént, a népség útmutatásainak és híreinek nem lehetett semmi hitelt adni, hacsak ráczok nem voltak azok, kiket azonban a magyar vidékeken nem használhattak. Ez átvonulásuk az 1706. év február 3-ika utáni időre esik. A vármegye előre értesítve lévén, Koksz István pellérdi tisztet és Hapsz György táblabirót küldték ki az út megjelölésére s az élelmiszerek beszerzésére s miután a ráczok garázdálkodásától még mindig tartottak, Pécs helyett Árpádot és Pécsvárad helyett Várkonyt jelölték ki nekik tanyául. A rácz had fölvonulása arra kényszerítette Helleprontot, hogy hadaival visszavonuljon, kinek utóhadait Igáinál érték el.

!) Horváth VI. 414.