Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
510 A TÖRÖK KIŰZETÉSÉTŐL alatt Radanay ki nem váltván, az érvényét vesztette. Általában ama meggyőződés terjedt el, liogy a király mindaddig nevezhet ki egy érdemesebb püspököt valamely érdemeden s a püspökségre alkalmatlan helyett — mint a jelen esetben — míg csak a pápának prezentált püspök megerősítése a kinevezett püspök kezeibe nem érkezik. Mégis, hogy Radanay ellen biztosabb úton haladjanak, elhatározták, hogy az esetre nézve több helyről véleményeket fognak bekérni s csak azután döntik el a kérdést. De már 1693-ban Matussek András győri prépostot eleve kiszemelték pécsi püspöknek. A véleményadás első sorban az esztergomi érseket illetvén, ez az erdélyi, veszprémi, váczi, Csanádi püspökökét hívta össze. A kalocsai érsek két jezsuitával beszélte meg az ügyet. Jakiin Balázs akkor nyitrai püspök s udvari kanczellár is összeállította (még pedig kedvező) véleményét, nemkülönben a kanczellária is utasíttatott véleménye indokolására. Míg e kérdések tisztázása szőnyegen forgott, szükségesnek vélték, hogy legalább ama jogoktól foszszák meg Radanayt, melyekben a pápai megerősítésnek kérdése nem képez akadályt s ez a főispánság volt, mert hisz ép ebben vált Radanay helyzete tarthatatlanná. Radanaynak érthető leg nem tetszett hatalmi körének e megszorítása s 1692. év április 12-én, tehát a vita folyama alatt levelet intézett őföl- ségéhez, előadván, hogy a vádakat, melyekre nézve határozat nincs, nagypénteken terjesztették ellene. Ha bűnös, büntessék, ámde valamint Draskovics Jánost nem engedte meg főispánságábán működni, mert egy alattvalója sincs a megyében, míg őneki alattvalója valamennyi, akként az elhunyt fiának, Péternek se fogja megengedni, hogy itt működjék, mert már a törökök előtt is a püspök volt itt a főispán s őt eskü kötelezi arra, hogy a püspök jogait megvédje. ‘) Radanay e merész felelettel meg nem elégedvén, bizonyítványt szerzett magának az esztergomi káptalannál arra nézve, hogy a mohácsi vész előtt is a pécsi püspökök voltak Baranya főispánjai s július 30-án újra folyamodott, kérvén, hogy ne az ifjú Draskovicsot nevezzék ki az ő megaláztatásával és jogainak sérelmével, hanem helyezzék vissza őt a főis- páni székbe. De az ügy akkor már eldőlt s a kérelmek tán inkább sértették az uralkodót, mint megengesztelték és 1693. év márczius 13-án őfölsége Draskovics Pétert nevezte ki főispánná Baranya- és Valkómegyében azzal az indokolással, hogy már atyja, Draskovics János is főispán volt, mit Radanay állításával szemben a király előtt be is igazolt és ezzel a viszálynak óhajtott véget vetni.2) Radanayt ez időtől kezdve nem is látjuk mint főispánt szerepelni. 1693. év november 13-án a vármegye széket tart a kamarális házban (a mai püspöki palota). Panaszló Radanay pécsi püspök, kit Visa János vikárius és Redekovics Kristóf pécsi biró képviselnek. A panasz a keleti vallásuak i) Brüsztle I. 458. — 2) Lib. Reg. 23. 459.
