Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
470 A MOHÁCSI VÉSZTŐL „Nincs ajk oly édesen szóló — mondja Eszterházy !) — mely el tudná mondani, minő óriási zsákmánynak jutottak birtokába ; nincs toll, mely a legnagyszerűbb épületek kirablását leírni tudná. Draskovics János gróf megvallotta, hogy 20-ezer forintot talált a föld alatt aranyban és ezüstben ; a közlegények a legértékesebb holmikat potom áron adogatták el ; eleség annyi volt, hogy okos gazdálkodással 30-ezer embert eltáplálhatott volna egy éven át, az élelmi szerek csodás bősége daczára se volt kenyér, malmok hiányában nem tudtak lisztet őrölni.“ Pedig a városban a gazdaságnak csak maradékát hagyták; az egykorú irás mondja, hogy mindennemű gazdaságot a törökök a várba takarítottak, annyira, „penig hogy az jezsuiták és barátok arra mertek felelni,“ hogy a várba négy milliót érő gazdaság és tízezer lélek szorult. A zsákmányhoz tartozott a sok és jó bor, melyet a keresztények a törökök pinczéiben találtak ; az összes írók tanúsága szerént, a kemény hidegtől átfázott harczosok oly mohón kapták a melengető italt, hogy megrészegedve, az utczákon állatias módon fetrengtek, úgy, hogy ha „az ellenség kiütött volna az várból, sok száz németet vághatott volna, mert mint a disznók úgy hevertek részegen, de bán (Zrínyi) uram az magyarokat kemény szavakkal abstineálta az mód nélkül való ivástól.“ A keresztény hadak ily kitörést megelőzendő, Waldek és Hemmer- ling mintegy ezer emberrel a vár őrizésére s a kitörés meggátlására vezéreltettek, kik közül Hemmerlinget, lőtávolba jutván, ellenséges golyó halálosan találta. Az nap a részeg katonákkal és altisztekkel mit se lehetett végezni. Éjjel azonban Zrínyi és Puchard a hegy felől, Hohenlohe a város felől, szemben a templommal intéztek támadást a várra, de sikertelenül ; másnap (január 30-án) folytatták a várágyuzást, de ágyúik kicsinyek lévén, nem sok kárt tehettek benne s hadi tanácsot tartván, abban állapodtak meg, hogy a török harczainak meggátlására Zrínyi összes magyarjaival s a Rauchhaupt vezérlete alatt álló német lovassággal, összesen mintegy tízezer emberrel, az eszéki hid fölégetésére mennek. Zrínyi ismervén a német hadvezetők kincsszomját és terveit, kikötötte magának, hogy ha ez idő alatt a várat megvennék, a prédát kétfelé oszszák. Az Eszék felé induló had Szalánta felé vette útját, melyet, talán mint egyedüli török telepet, előre figyelmeztettek a magyarok jövetelére, kik elől Siklósra menekültek, Zrínyi hadai pedig a falut fölgyujtották. Másnap, január 31-én, hajnal hasadtával Siklós, Baranyavár mellett elhaladva, elértek Dárdára, mely város volt, vízzel körülvett kisded erősséggel. A vártól keletre feküdt a város s utczája végén kezdődött a hid, mely innen egyenes irányban vezetett át Eszékre.i) 2) A hid tizenkét lépés széles i) Mars-Hungarica 46. — 2) Több egykorú kép az eszéki hidat kígyózó alakban mutatja, ama véleményben, hogy a törökök a posványokon épült hidat, az emelkedett részek irányában, kanyargólag vezették. Ez csak eszményi kép. Már Koller igazolta egyenes voltát Prole- gomenáiban, ugyanazt bizonyítja a liidégetésnél jelenvolt Eszterházy Pál, valamint a hid- oszlopoknak mai napig í'öidbenlévö csonka részei.
