Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
462 A MOHÁCSI VÉSZTŐL riusnak, ki a neki adott jogkör hatalmával élvén, Piispök-Szent-Erzsébetre 1634-ben egy részletes zsinatot bivott egybe, melyre harmincz licentiatus sereglett össze, mi egyúttal mutatja, mennyi község volt akkor a katho- likusok kezén. E zsinatnak czélja volt, a licentiatusokat az egyházi teendőkbe tüzetesebben beavatni, helytelen eljárásukat megszüntetni, tevékenységüket, miután lolszentelve nem voltak, korlátozni.J) Plzzel kezdődött meg az elpusztult püspöki megyének első szabályozása. Horváth János nem maga jött a török földre missionáriusi teendők végzésére, magával hozta Vélik ay Miklós társát s egy ismeretlen nevűt, kik azonnal Pécsre jöttek. Rendezvén Horváth János a vidéken ügyeit, maga is Pécsre indult, e török és unitárius fészekbe, mely bár kathobkus szempontból igen szegény volt, de azért mégis a püspökség központját képezte. Sajnos, hogy e kevés számú kathobkus közé is, kik az új hitek változatos alakjai között csak amaz elvet tarthatták szem előtt : ragaszkodni a régiekhez ; csakhamar beütött az egyenetlenség, mi e válságos időben könnyen végzetessé lehetett volna. A jezsuiták ugyanis Pécsre jővén, itt is a kereszténység által mindenütt elfogadott időszámlálást akarták behozni s ezt az itt lakó olasz népség és az ehhez szító szlávok el is fogadták, ellenben békétlenség tárgyát képezte az a köznép egy részénél, mely semmi újításról se akart tudni s az újításban eretnekséget látott. Pécsett akkor sem a reformátusok, sem az unitáriusok nem fogadták el az új időszámítást, valószínűleg amaz okból, mert az is Rómából származott s így történt, hogy a vállási ünnepek nem estek össze a jezsuitáknál s a többi felekezeteknél, kiknek ünnepei tiz nappal későbbre estek s az elégedetlen kathobkus nép nem tudott és nem akart ez újításba bele törődni, kiket a jezsuiták jóformán mint külön felekezetet tekintettek és veteristáknak (a régihez ragaszkodóknak) neveztek. Az elégedetlenség egyre nagyobb lön ; már az 1640. év végén elég borúsak voltak, mikor a jezsuiták s követőik tiz nappal előbb tartották meg a karácsonyt és újévet, mint az ő időszámlálásuk azt megengedte ; már akkor panaszt emeltek s a föllázadt emberek azt kérték, hogy a török hatóság hajtaná el ez embereket, kik csak pár évig tartózkodnak majd itt s aztán úgyis visszatérnek a német császár birodalmába s így az áruló szerepét viszik. Az olasz és szláv ka- tholikusoknak azonban sikerült az akkor kinevezett új béget ajándékokkal lekeny erezni. — Következő év hús vét táján azonban már nyílt lázadásba tört ki a dolog; az új időszámlálás szerént ugyanis a husvét megállapítása is másképen történvén, a jezsuiták szerént az öt héttel esett korábban (márczius 31-re) mint a veteristáknál, mi pedig most már a vallási böjtöt is megzavarta. Ekkor a veteristák a török hatósághoz, az úgynevezett tihájához fordultak panaszaikkal, miután álláspontjukat a reformátusok és unitáriusok is védelmezték, kiket a török lovasság ezek érdekében a közel vidék') Fraknói, Pázmány P. kora III. 207, 237.
